Böszörményi Gyula: Abrózy báró esetei sorozatának második része is a kanapéhoz szögezett, mint ahogy tette  azt korábban a sorozat nyitó regényével.

Annyi mindent szeretettem volna tegnap este még tevékenykedni, de egyszerűen nem engedte a regény. Hiszen hogy hagyhatnám ott a tökfilkó bárót, aki sétapálcájával böködve az alvó oroszlánt megy előre rendíthetetlenül, a szókimondó Milit, aki felrúgja a kor állította szabályokat, mellyel helyet követelt a szívemben, vagy a Hülné házában fészkelődő lányokat, akik nehéz sorsukat cipelve mind zseniálisan rajzolt karakterek.

Az általam kedvelt műfajok közül kilóg egy kicsit ez a sorozat, hiszen magamban leginkább ifjúsági krimi-romantikus regénynek becézgetem. Viszont van egy olyan bájos atmoszférája, mely megszólít a sorok közül. Mit megszólít? Kinyúl, megragad, és jól magába ránt. A budapesti helyszín kuckós érzéssel tölt el (bár debreceni vagyok), az ismerősen csengő utcanevek, és a magyar személynevek kavalkádja üdítően hat.

Nagyon tetszik, hogy az író egy ilyen női karaktert állít a regény élére kormányosnak, mint Hangay kisasszony(ok). Mili, mint a feminizmus előfutára helyet követel magának olyan területeken, ahová bekukkantani sem lett volna szabad az 1900-as évek Budapestjén, nemhogy két lábba ugrálni rajta. Értem ez alatt, hogy Női kaszinóba, kávéházba járni egy női költővel (aki szintén üdítő színfoltja a regénynek), báróknak parancsolgatni, kiállni magáért, és végül de egyáltalán nem utolsó sorban, nyomozni.

Hát hogy jön ő ehhez törékeny, gyönge lánygyermekként? Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Mili a női Mr Watson, míg a báró természetesen maga a britek leghíresebb detektívje, Sherlock Holmes tulajdonságaiból öltött magára jó néhányat (ezt masszív dicséretnek szánom).

A történet sodró, egymást követik az események rengeteg névvel, (valós) bűnesettel karöltve, ugyanakkor nehéz lenne bármi konkrétumot említeni úgy, hogy senki ne fusson bele bődületes titkokat felfedő cselekményleírásokba (spoilerekbe).

Mili és Richárd között működik a kémia, minden szócsatájuk igazán elevenre, humorosra és élvezetesre sikerült. Agáta mama és egész háza népe pedig kitárja a kapukat, és otthonul kínálja nekünk, olvasóknak az Ambrózy villát. A könyv olvasása közben, jártamban-keltemben olykor megsimogattam a hős Bogi okos fejecskéjét, Terka asszonnyal főzőcskéztem a konyhában, vagy nagyokat nevettem Isti kirohanásain. Él ez a könyv, és ez teszi igazán fantasztikussá.

A végén az írói kommentárt imádtam, innen is megtapsolom a szerzőt. Sikerült még mélyebbre fúrnia magát a szívemben, ugyanis töredelmesen bevallom, hogy mind ezidáig nem olvastam utána, hogy a sorozatban mi a fikció, és melyek a valóságos elemek. A való életből vett szereplők - még ha sok esetben csak a nevük létezett, nem pedig maga a karakter -, élettelibbé teszik a könyvet. Lelki szemeim előtt megjelent Hülné, aki valószínűleg sodrófával várja az írót a túlvilágon, amiért annyi bűnt varrt a nyakába, szóval kedves Böszörményi úr, tessék vigyázni!

Rövid utószóként pedig nem lehet véletlen az sem, hogy épp most fogtam kézbe ezt a könyvet, hiszen épp ma futottam bele, hogy a következő programba, amit semmi pénzért sem hagynék ki:

2017. szeptember 16. szombat

Alexandra Könyvesház 
(4024 Debrecen, Piac utca 34-36.)

17.00 – 18. 00. 
A világa zseniális, ahogy megírta, egy csoda: 
Böszörményi Gyula esete Ambrózy báróval. 
Beszélgetőtárs Saly Noémi író, irodalomtörténész

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra