Tomcsik Nóra első könyve ebook formátumban jutott el virtuális könyvespolcomra. Többször belefutottam már az írónő karcaiba a moly-on, melyekben könyveiről írt, aztán úgy alakult, hogy egy közös könyvklubban is részt veszünk (NK Könyvklub), így egyre több minden taszigált egy újabb kortárs író alkotásának megismerése felé.
A változások kora pedig csak addig kacsintgatott rám, míg végül kézbe vettem méltatlanul elhanyagolt Kindle-met, és olvasni kezdtem. Aztán olvastam, és olvastam, és egy hétvége alatt a végére értem.
Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.
Sikerült úgy leülnöm olvasni, hogy egyszerűen nem voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban. Mostanában relatíve sok olyan regényt sikerült kézbe venni ami az 1900-as évek első felében játszódik (a helyszín pedig hol Anglia, hol Magyarország volt), az élmény pedig elég vegyesre sikerült. Vagy a nyelvezettel volt problémám, vagy a karakterekkel, de legtöbb esetben volt valami, ami nem klappolt, nem hagyta, hogy elmerüljek az adott korban. Nem állítom, hogy ez a regény tökéletes, de elérte azt, hogy sodródjak a XX. századi Angliában, Franciaországban, Amerikában, végig szorítsak a karaktereknek, és azért imádkozzak, hogy ne keveredjenek még több galibába. Itt leginkább egy úriemberre célzok, de nem akarok újjal mutogatni (köhm Henry...)
Volt egy nagyon erős mellékérzésem olvasás közben, méghozzá, hogy a Downton Abbey sorozat jelenetei pörögnek a szemem előtt. No épp nem ugyanazok, de a hangulat megvolt, és többször láttam a fejemben felbukkanni az ottani karaktereket, akiket még mindig nem sikerült teljesen elengedni. Ez egy különleges plusz élményt nyújtott olvasás közben, hiszen például a Titanic elsüllyedésekor nem csupán Henry reakcióját láttam tisztán, hanem a Crawley családét is. Időközben, ahogy többet járok Nóra Facebook oldalára (elérhető ITT) látom már, hogy nem csak az én fejemben él a párhuzam, hiszen néhány karakterének arcképét ő maga is néhány sorozatbéli karakterével párosította.
– Azt gondolom, hogy ha az ember túl távolra sodródik a valódi céljaitól, akkor idővel megfeledkezik róla – válaszolta George.
Ami a szereplőket illeti, egy kicsit lehetnének még jobban kidolgozottak, többdimenziósak, igazából pontosan ezt várom a második kötettől. Henry egy fantasztikus álmodozó, aki abszolút kedvenc karakteremmé lépett elő a regényben. Mintha egy magyar népmesét vegyítenénk az angol környezettel. A szegénylegény nekiindul szerencsét próbálni, hogy elnyerhesse szíve választottjának a kezét, melyre a lány gazdag szülei finoman szólva sem találják alkalmasnak az egyszerű sorból származó ír ifjút. Útja során számos ellenlábassal találkozik, de ezt kiegyenlítendő még több segítőtársa akad. Bizonyítási vágy hajtja keresztül a fél világon, így köt ki (szó szerint) Amerikában, ahol megannyi megpróbáltatás vár rá, melyek tovább formálják jellemét. Lassan elveszíti gyermeki naivitását, és felnőtt, érett férfivé cseperedik, ahol végre ráébred, hogy nem bízhat meg feltétel nélkül bárkiben, ugyanis a világ egy kegyetlen hely, s legszívesebben éve felfalná őt.
Mindeközben George, Charlotte és Sarah McAdams éli tovább életét Angliában, mely, ha nincs is olyan eseménydús, mint a "kisvörös" barátunké, azért ők is megvívják mindennapi harcaikat. George, aki papnak készül úgy érzi, hogy sosem lehet elég jó a szüleinek, bármit is csináljon, nem tudja kivívni a tiszteletüket. Belső vívódásai komoly nyomot hagynak rajta, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a további kötetekben merre fejlődik.
– A barátaink nem mindig részesei a teljes életünknek. A felnőtt lét szükségszerű velejárója, hogy idővel más utakat járunk.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.
Ami a lányokat illeti Sarah-t, Henry választottját egyáltalán nem sikerült megkedvelnem, tipikusan a gazdag, rideg hölgyeménynek tűnik, aki éli világát, olykor másfelé kacsintgat, de legtöbbször azzal foglalkozik, hogy elégedetlenkedik a fiú távolléte miatt. Charlotte, a legkisebb McAdams testvér az első néhány fejezetben inkább volt idegesítő, mint kedvelhető, ám a történet végére már alig vártam, hogy egy kis rivaldafényt kapjon. Épp olyan karakter épül az ő személyében, akiket nagyon szoktam szeretni. Önállóan gondolkodni tudó, magáért kiálló nővé válik, aki a maga módján milliószor érettebb nővérénél.
Végül, de nem utolsó sorban nem szabad megfeledkezni Annáról sem, aki szerintem egy önálló könyvet is elvinne a hátán. Azt hiszem Charlotte-tal nagyon jól kifognak jönni, a személyiségük mindenesetre elég hasonló. Annát egyébként szintén nem kíméli Nóri az élet, és olyan próbatételek elé állítja, melyek megkeményítik gyermeki lelkét. De le a kalappal, mert remekül veszi az akadályokat, remélem, hogy a jövőben is ilyen, a jég hátán is megélő karakter marad.
Úgy érzem, hogy amit én várok egy történelmi romantikus regénytől, azt majdnem tökéletesen kielégítette A változások kora. Többek között javára írható, hogy nagyon olvasmányos, csak úgy csúsznak egymás után az oldalak, és már csak azt veszi észre az ember lánya, alig van hátra valamicske belőle. Szívesen a kezébe nyomnám néhány embernek, hogy tessék, így is lehet írni, ugye milyen jó olvasni? Ugye, hogy nem kell mindig mindent túlcizellázni? És ugye, hogy egy szemérmes szerelmi történet, mennyire élvezhető tud lenni? A történelem úgy szövi át az eseményeket, hogy egyáltalán nem szájbarágós, és nem is száraz tényeket olvashatunk, sokkal inkább a karakterek élik azt meg, így azok számára is befogadható, akik inkább a romantikus szálat szeretnék élvezni. Aki hajlandó olykor a sorok mögé nézni, sokat tanulhat ebből a könyvből. Látható, hogy még minden szereplőnek van hová fejlődni, no de pont ezért is íródtak a folytatások (remélem), én pedig alig várom, hogy a következő rész is sorra kerüljön.
– (…) A szerelem mindig ennyire nehéz?
– Többnyire az (…)
Viszont az első rész után a második résszel kapcsolatban nőttek az elvárásaim, már csak azért is, mert látni, hogy Tomcsik Nóri mire képes a szavakkal. Szeretném, ha kicsit többet időzhetnénk egy-egy helyen, mélyrehatóbban megismerve a környezetet, hogyan is éltek akkoriban, és jobban látni, hogy a világban zajló események milyen hatással vannak a szereplőkre. No, de én már csak ilyen kis telhetetlen vagyok.
A borító mellett nem tudok elmenni szó nélkül, ugyanis Pongrácz Edit remekül eltalálta a könyv hangulatát, és hát egyébként is, a minimalista borítók a gyengéim. Épp ilyen kócoska fürtöket képzeltem George-nak, és ilyen csálésapkát Henry-nek. Örömmel láttam, hogy a többi kötet is ezt a vonalat követi, érdemes vetni egy pillantást a második rész borítójára is. Azt hiszem, hogy nem elég nekem ebook-ban ez két könyv, szeretném a polcomon tudni őket.
Minél többet gondolkozok rajta, annál inkább érzem a báját és praktikumát is annak, amikor egy olyan írótól olvasok, aki elérhető közelségben van az olvasóihoz. Folyamatos posztok jelennek meg a már korábban jelzett Facebook oldalon, készségesen válaszol az üzenetekre is, ez nekem nagyon nagy extra. Gondoljunk csak arra, hogy azért ez nem volt mindig így. Most viszont figyelemmel lehet követni, hogy készülnek az átdolgozott kiadások, javaslatokat lehet tenni, és a folytatásokkal kapcsolatban is rengeteg információ elérhető.
Extra információ: Tomcsik Nórával találkozhatunk az áprilisi könyvfesztiválon, ahol dedikálás várható, valamint valószínűleg szert tehetünk majd a könyvsorozatához kapcsolódó relikviákra is.
Képek forrásai:
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
