Az Egymás szemében blogprojekt keretein belül 13 bloggerrel összefogva (a résztvevők oldalai elérhetőek a bejegyzés alján) körbeajánlásos rendszerrel olvasunk egymás kedvencei közül, kipróbálva magunkat olyan műfajokban is, amit magunktól nem biztos, hogy kézbe vennénk. Ebben a hónapban magyar kortárs írók kerültek a terítékre, aminek kifejezetten örültem. Ugyanis ennek köszönhetően megismerkedtem végre Vivien Holloway könyvével, a Winnie Langton sorozat nyitórészével, a Mesterkulccsal. Az ajánlást ezúton is köszönöm Tinának (Zivatar).
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2014
Sorozat: Winie Langton történetek 1. rész
Oldalszám: 76
Műfaj: humoros, kaland, kalandregény, kisregény, kortárs, magyar, magyar nyelvű, posztapokaliptikus, steampunk, urban fantasy
Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/vivien-holloway-mesterkulcs
Fülszöveg
„Gyerekkoromban számtalanszor hallottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
Mit ahogy a havi témából is jól látszik a Vivien Holloway álnéven alkotó hölgyemény kis hazánk leánya, akinek könyveivel már jó ideje szemeztem. Ennek egyik oka, hogy a borítói egyszerűen gyönyörűek, a másik pedig a steampunk számomra ezidáig felfedezetlen területe. Remek érzékkel lett kiválasztva a sorozat első részének fedőlapja, könnyű elveszni benne, annyi apró, megfigyelésre váró részlet van a képen. A hátoldalról se feledkezzünk meg, ahol vethetünk egy pillantást a címadó mesterkulcsra. Mindig is rajongtam az órákért, a zsebórákat pedig egy misztikus, romantikus elképzelés lengte körbe számomra, valahogy képesek visszarepíteni az időben.
Az írónő stílusa magával ragadó, ahogy kinyitottam a könyvet, azonnal beszippantott a világába, és bizony munka mellett is olvastam lopva egy-két oldalt. Ez a rész érezhetően csupán egy bevezető a világba, bemutatja a főbb szereplőket, a társadalom működését, felvázolja, hogy jutott idáig az emberiség. Csupán nagy vonalakban kapunk képet erről, de a fantáziám könnyedén meglódult a sorok nyomán, és instant kitöltötte a hézagokat. Nagyon úgy tűnik, hogy a számomra annyira kedves robotos/androidos történetek mellé fel kellene vennem ezt a műfajt is, és kicsit jobban elmélyülni a zsánerben.
– Kicsit körbejárok, beszélgetek, te csak maradj itt.
– Jó, majd szóba elegyedem ezzel a fikusszal – böktem meg a mellettem zöldellő növényzetet. – Olyan szimpatikusnak látszik.
(a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/425590233532201005/)
Mindig öröm olyan főhősnőről olvasni, aki valamiért eltér az átlagtól. Kimondottan untat, amikor a tipikus szürke kisegér rájön, hogy ő valójában gyönyörű, és megtalálja a hercegét, és a többi, és a többi. Winie viszont nem egy megmentésre váró, szegény leányzó. Ugyan kivehető a sorok közül, hogy kimondottan szép, viszont a nevelése kissé félrecsúszott, hiszen édesapja fiút szeretett volna, korábban született lánya mellé. A tényt, hogy ez nem igazán jött össze, nem fogadta el, ezért fiúként nevelte Winie-t. Ennek eredményeként, ahelyett, hogy a szebbnél szebb ruhák, rúzsok, csábítási technikák érdekelnék, kocsmai verekedésekben, beosonó tolvajlásban érdekelt, és bármikor szívesen felhajt egy pohár whiskey-t, még akkor is, ha a vendéglátója kezéből kell kicsavarnia (kis túlzással) a poharat. Engem megvett kilóra a hanyag vagánysága, és a humorérzéke. Több ilyen szereplőt a könyves világba!
Kimondottan tetszett, hogy amikor egy számára ismeretlen területre téved, akkor nem lesz automatikusan überzseniális benne (mint oly' sok könyvben olvashatjuk a multifunkciós MacGyver féle hősökről/hősnőkről), hanem érezhetően ingoványos talajon lépked, és bizony seggre is ül. Sokkal emberibb így, nem tudom ki, hogy van vele, de én kifejezetten szeretem a csetlő-botló, hibázó szereplőket.
Ha megpróbál megcsókolni, én behúzok neki egyet, akármennyire is nőietlen cselekedet. Sok mindent megtettem volna a kulcs megszerzése érdekében, de az „idegen férfiak dugják le a torkomon a nyelvüket” című pontnál kénytelen voltam meghúzni a határt.
A stílusa nagyon könnyed, nagyon olvasmányos, és bátran ajánlom bárkinek, aki egy-két órára szeretne kiszakadni a világból, akár az egészen fiatal korosztálynak is, hiszen számukra is teljesen fogyasztható a nyelvezet, és a történet is. Nem olvastam még korábban steampunk műfajban, de volt egy erős sejtésem, hogy tetszeni fog, és nem is csalódtam. Imádtam a ruhákat, a pisztolyokat, minden fűzőt, csatot, teljesen belelovaltam magam a kiegészítőkbe. Ahogy azt korábban is említettem, a zsebórának álcázott mesterkulcs azonnal levett a lábamról.
Egy valami van, amit nem tudok megbocsájtani, méghozzá a könyv rövidsége, simán elbírt volna még egyszer ennyit, vagy akár háromszor-négyszer ennyit is, de gondolom megvan az ok, amiért ilyen kis rövidkére sikerült. A fél fogamra sem volt elég, és most szép kis slamasztikában vagyok, ugyanis nem rendeltem meg, csupán ezt az egy részt, így hát irány a webshop, hagy utazzon hozzám a következő is.
Az Egymás szemében további résztvevői:
Nina, Ambivalentina blogtól,
Dorka, az Anyaolvas blogtól,
Vhrai, a Libellum blogtól,
Éda, az Edafleur blogtól,
Sára, a Metaforaszennyezés blogtól,
Masni, a Masni the blogger blogtól,
Niitaa, a Niitaabell világa blogtól,
Tina, a Zivatar blogtól
Ágika, a Life Next To Us blogtól,
Ágota, a Voldemort orra blogtól,
Genevieve, a GCK’s Book Review blogtól,
Hikari, az Írásaim tárháza blogtól,
Niki, a Könyvesem blogtól.
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
