A történelem jó kezekben van

Ajánló a Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok című antológiához

2020. április 10. - farmosidora

Harcosok, vértanúk,  boszorkányok....mi kell még egy igazán ütős antológiához? Legyen mondjuk tizenhat kiváló író, akik tárlatvezetést tartanak az ókortól egészen napjainkig. A Történelmiregény-írók Társasága 2019-ben adta ki legújabb gyűjteményét, Tamási Izabella szerkesztésében.

Ha valaki olyan történelem-szédelgő mint én, az minden bizonnyal kétszer is meggondolja, hogy melyik korból és melyik szerző tollából válasszon magának olvasnivalót. Annyi mindentől függ, hogy éppen mi esik jól: egyik nap világháborús regényekre vágyódom, másik nap az ókori Görögországban szeretnék kalandozni. Igen, elég széles a paletta, de nem tudok és őszintén szólva nem is akarok leragadni egy adott kor mellett. Pontosan ezért szerettem nagyon ezt a novelláskötetet.

 

covers_579488.jpgSzerkesztő: Tamási Izabella

Írók: Trux BélaIzolde JohannsenHacsek ZsófiaGál VilmosTapodi BrigittaBakóczy SáraCsikász LajosBányai D. IlonaGáspár FerencUrbánszki LászlóBónizs RóbertCselenyák ImreSolymár AndrásSoós TiborAndy BaronVárkonyi Tibor

Kiadó: Történelmiregény-írók Társasága

Megjelenés ideje: 2019. november 28.

Oldalszám: 230

Műfaj: történelem, novella

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/tamasi-izabella-szerk-harcosok-vertanuk-boszorkanyok

Változatos korokat barangolhatunk be úgy, hogy nem kell elköteleznünk magunkat egyik szerző mellett sem húsz oldalnál hosszabb ideig. Nem tudok pontos számot mondani, hasra ütésre írtam húszat, de higgyétek el, egy-egy novella alig pár perces olvasmány. Ha pedig ritkán vagy egyáltalán nem olvasol ilyen zsánerben, de szeretnél, akkor remek választás lehet a Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok, mintát kapsz a stílusokból. Olvasás közben én folyamatosan jelölgettem könyveket az íróktól, így most bajban vagyok, mert tovább nőtt a őketkelleneolvasni listám. 

Pár név már ismerős volt (Trux Béla, Izolde Johannsen, Csikász Lajos, Urbánszki László, Bónizs Róbert), a többiekkel viszont most találkoztam először. És milyen remek könyvrandi sült ki a dologból! Olyan érzésem volt, mintha beültünk volna egy jó kis vendéglőbe, mondjuk éppen a Visongó Disznóhoz címzett fogadóba, ahol mindenki előkapta volna a tarsolyában rejtőző történetét, és nagy nevetések mellett, vagy épp komoly tekintetektől kísérve mesélte volna el azt, az asztalt körülülőknek. 

A történelmi regények/novellák műfaját sokan mai napig tipikusan férfiak által uralt területnek tartják. Igazán szívet melengető érzés, ahogy Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Bakóczy Sára és Bányai D. Ilona felveszik a képletes kesztyűt és fantasztikusan állnak helyt ebben a ringben. Ilyenkor mindig megdobban a kicsi szívem, hogy igen, ilyen fantasztikus női íróink vannak. Röviden nézzük meg, ők melyik korszakba nyitnak ablakot nekünk az idő szövetén!

Bányai D. Ilona (Az ajándék) Mátyás király korába kalauzol el minket, enyhe népmesei motívumokkal. Bakóczy Sára (Malvina aranyideje) egy csipetnyi irodalomtörténetet lebbent meg előttünk Berzsenyi Dániel és Malvina főszereplésével. Tapodi Brigitta (Kéz, fej és szív) nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy rövidke portrét fessen az első magyar kisdedóvó megalapítójáról, Brunszvik Terézről. Hatalmas "aha" érzéssel gazdagodtam, egy soha nem kutatott rejtélyről világosodott meg előttem: most már tudom, honnan származik a dedó kifejezés. 

Hacsek Zsófia (Swanswell) a háború borzalmai közt szövődött szerelemről ír egy főnővér és egy elérhetetlennek tűnő nemes között. Végül, de nem utolsó sorban Izolde Johannsen (Lebensborn), aki igen kemény, és mai napig aktuális témához nyúlt: a világháború során németektől gyermeket váró nők megbélyegzéséről, mely végén elszorult a torokkal tettem le a könyvolvasómat. 

 

Az érzések a szív mélyén lakoznak, a gondolatok a fejben születnek, a cselekvés pedig a saját kezedben van. Ez a te szentháromságod. Sose feledd!

(Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív)

knight-321443_1920_1.jpg

 

Az olvasás során jókat nevettem Andy Baron: Megkopasztani egy istent című novelláján, amely erőteljes Monty Python hangulattal nyitotta meg a kötetet. És bár én nem rajongok vicces történelmi művekért, többször horkantottam fel - nem túl nőiesen - olvasás közben. Bónizs Róbert (De strigis vero quae non sunt) tökéletesen bemutatja, hogy bár boszorkányok nincsenek Könyves Kálmán szerint, azért a szavait ki lehet úgy forgatni, hogy azért mégiscsak legyen kit kivégezni. Urbánszki Lászlótól (Fogadó a Visongó Disznóhoz) egy kicsit tartottam -  bár csak hallomásból tudtam nyers humoráról és férfiaknak célzott stílusáról -, de mindössze csak néhány bekezdésig, mert utána beszippantott a minden hájjal megkent fogadós története. Nőiesen bevallom Csikász Lajos Legényfogója olvasása közben kevés híján az orromon jött vissza a kávé: hiába, egy szerető apa többet ér bárminél. Gál Vilmos (Asztaltársaság) tolla nyomán hipp-hopp a bécsi világkiállításon találjuk magunkat egy érdekes történetben, ahol főhősünk igen illusztris társaságba keveredik.

Soós Tibor (Konstantinápoly a ködbe vész) és Solymár András (Kelepce) Imre herceg legendáját dolgozzák fel, más-más szemszögből. Előbbi Imre herceg jövendőbelije, Theodóra szemszögéből íródott, a másik Imre hercegéből, aki daliás örökösként félelmetes, északi harcosokkal szövetkezik. Cselenyák Imre (Gellért vértanúsága) Gellért legendája megrázott: egyszerre volt rendkívül érdekes és kegyetlen. Valami derengett szegény püspökről, de nem emlékeztem a teljes történetre. Gáspár Ferenc (A király törvénye) az öreg paraszt, Miska történetét meséli el, az ezernégyszázas évekből, akit pénzhamisításért kevés híján kivégeztek. Dr. Várkonyi Tibor (A Héttorony őre) Isztambulba utaztat bennünket, ahol megismerjük a messzire keveredett Petrus élettörténetét, aki Török Bálint és Majláth István felett őrködött. Trux Béla (Nyulacska) átlépett a középkori várárkon, hogy a II. világháborúban landoljon egy orosz mesterlövésznő mellett. Napokig gubbasztunk a fagyos földön, míg teljesíti küldetését. Nem mondom, jól esett volna mellé egy forró tea.

Miután kihevertem az Izolde Johannsen által okozott lelki megrázkódtatást, elmosolyodtam és arra gondoltam: a történelem jó kezekben van. Jó érzés azt látni, ahogy egyre népszerűbbek a történelemmel foglalkozó regények, antológiák. Ráébresztenek minket arra, hogy a múltunk csupa izgalom. Megismerjük, milyen jól esik elmerülni egy-egy időszakban: kutakodni uralkodók, törvények, legendák nyomában. Ehhez pedig - többek között - a fenti szerzők asszisztálnak. Kézen fognak minket, irányt mutatnak, kétséget ébresztenek, felébresztik a tudásvágyunkat, a megismerés vágyát a múltunk iránt.

  

Köszönöm, hogy a A Történelmiregény-írók Társasága a rendelkezésemre bocsátotta az antológia digitális változatát.

  

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr6515596438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.