A még ki nem teljesedett rajongásom a családregények irányába - úgy gyanítom -, valahol Steinbeck-kel kezdődött. Néha irigylem azokat az embereket, akik bele tudják ásni magukat egy adott műfajba: megismerik a legfőbb műveket, írókat, fejből idéznek és úgy egészében süt róluk, mennyire otthon vannak a témában. Én erre sosem leszek képes. Nem tehetek róla, engem a változatosság gyönyörködtet: a jelenlegi négy olvasmányom három műfajból került ki.

Vannak könyvek, amelyek már a küllemükkel is azt sugározzák: olyan jól mutatnék a polcodon, vigyél haza! Ez volt az első gondolatom akkor is, amikor megláttam  Edward Rutherfurd vaskos regényeit egy könyvesbolt kínálatában. Gyönyörűek, egységesek és rendkívül érdekesnek tűnnek. A legnagyobb városok történetei csak arra várnak, hogy elmerüljek mozgalmas mindennapjaikban.

Író: Edward Rutherfurd

Kiadó: Alexandra

Megjelenés ideje: 2019.

Oldalszám: 742

Műfaj: családregény, történelmi regény

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/edward-rutherfurd-parizs

Minden médiumból zúg felénk a #maradjotthon, az emberek jókora százaléka pedig kétségbeesetten pislog a négy fal között, hogy akkor most mi legyen? Élesztőt lassan már csak a pult alól lehet kapni, de azt is csak akkor, ha jóban vagy a boltos Marika nénivel. A közösségi oldalakat elárasztják a sütihegyek, könyvkupacok és a koronavírusos mémek. Cikkemben arra keresem a választ, hogy tehetjük elviselhetőbbé, urambocsá' élvezetessé az otthonlétet?

Szándékosan nem írok bezártságot, roppant negatív felhangjával nem szeretném tovább bomlasztani a rendet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szeretek itthon lenni, soha egy percre sem unatkozok és bevallom kissé megemelem a szemöldökömet azokra, akik igen. Nem állítom, hogy nem hiányzik a lakáson kívüli életem, de így az önkéntes karantén harmadik hetében még nem csavarodtam be. És ez több, mint amit sokan elmondhatnak magukról.

A kényszerpihenő olyan, mint a kötelező olvasmányok: lehet, hogy szeretnéd, ha nem lenne muszáj. Márpedig most nincs sok választásunk, kénytelenek vagyunk otthon ülni és kivárni, amíg minden visszatér a normál kerékvágásba. A karanténolvasás nem kötelező, de hatalmas erő lakozik a könyvekben. Használjátok ki!

Ugyan a könyvesboltok fizikálisan bezártak, van lehetőség webshopokból rendelni, így nem maradunk könyvek nélkül. A kiadóknak hatalmas kiesést okoz az idei Könyvfesztivál elhalasztása, rengeteg kötettel készültek idén áprilisra, melyek kiadását elcsúsztatják, illetve a könyvesboltok bezárása sem segít sokat a dolgon. Ezért azt tanácsolom, hogy közvetlenül a kiadók oldaláról rendeljetek könyveket, ezzel is segítve őket ebben a nehéz helyzetben, ráadásul hatalmas kedvezményekbe is belefuthatunk. 

Lássuk, miket ajánlok én a karantén idejére!

Valamikor régen szerelembe estem a könyvekkel. A húszas éveim elejéig igen karcsú magánkönyvtárral rendelkeztem, mára ez már jócskán kinőtte magát. És a lakást. Az újdonságok mellett imádom az antikvár példányok közötti könyvturizást is. Néhány hetente online vagy személyesen járom körbe a kedvenc boltjaimat, ahol igazi kincsekre lehet akadni.

Gyerekkoromtól mostanáig a könyvárak sokszorosukra nőttek, mindannyian tudjuk, mennyire kell mélyen nyúlnunk a zsebünkbe egy-egy új kötet vásárlásához. Könyvre soha nem sajnálok pénzt kiadni, egy kezemen meg tudnám számolni, melyek azok, amelyekre nemet mondtam az ár miatt. Inkább veszek kevesebbet, de olyat, amit igazán szeretnék. Azonban mindig különleges élmény régi példányok között kutakodni, és nem csak azért, mert jóval olcsóbban lehet hozzájuk jutni (teszem hozzá: már amelyikhez), de körüllengi őket valami varázslat. 

A fantasy az utóbbi években kikopott az olvasmányaim közül. Nem is annyira az érdeklődés hiánya miatt, inkább nem találtam a számomra megfelelő könyvet. Ráadásul más műfajok is bejöttek a képbe, amelyek elvették az időt a fantázia birodalmától. Vannak azonban olyan borítók és fülszövegek, amelyeket elég csak egyszer látni és olvasni ahhoz, hogy többé ne eresszenek. 

Moskát Anita könyvének még nem is olvastam a fülszövegét, már a címe megindította a fantáziámat: Irha és bőr. Csupán két szó, de érzem a mögöttes tartalmat: mancs és kéz, karom és köröm, ösztön és értelem. Az már más kérdés, hogy a könyv végére feltettem magamnak a kérdést: valójában kik itt az igazi állatok?

Író: Moskát Anita

Kiadó: GABO

Megjelenés ideje: 2019. április 25.

Oldalszám: 608

Műfaj: urban fantasy, weird fiction, alternatív történelem, disztópia

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/moskat-anita-irha-es-bor

Megvásárolható: a GABO kiadó oldalán IDE kattintva

Az legősibb kérdések egyike, hogy mi végre vagyunk a Földön, mi célja van rövidke életünknek? Sokan, sokféle választ adtak már, melyek közül két kedvencem van. Douglas Adams, brit író a maga kicsavart humorával azt találta mondani, hogy "A válasz az életre, a világmindenségre, meg mindenre" nemes egyszerűséggel a negyvenkettő. Mellette pedig John Lennon szavait is abszolút magaménak tudom érezni:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

Nagyapám lehajtott fejjel járt, tekintetével mindig a földet pásztázta elejtett, hétköznapi kincsek után nyomozva. Hol egy törött órával, hol egy maroknyi anyacsavarral tért haza a piacról, miután az árusok már elpakoltak. Örökségeként én is kincsek után nyomozok, csak én arcokat kutatva. Mindenkiben ott rejlik egy történet. Szeretném kitalálni, hogy szerelmi történet, vígjáték, dráma vagy görög sorstragédia rejtezik az összehúzott kabátok mögött.

Az írás mára szerves része az életemnek. Tollat ragadok, ha boldog vagyok, ha szomorú vagyok, ha épp nincs mit csinálnom, de akkor is, ha lenne mit, de ahhoz pont nincs kedvem. Azonban ahhoz, hogy ténylegesen tudjak alkotni szükségem van mozgatórugóra. Valamire, ami meghajtja az agytekervényeket.

Márciusban dúskálhatunk a fatnasy/sci-fi/horror megjelenésekben is. Legszívesebben magamhoz ölelném az összeset, bebújnék a takaró alá, hogy senki ne zavarhasson és csak olvasnék egész nap. Bár, ahogy halad az időjárás, lassan egy kempingszék meg egy udvar aktuálisabb körülmény lenne ehhez.

Lássuk, mik várnak ránk ebben a hónapban!

A kormány a mai napon elrendelte a veszélyhelyzetet, mely értelmében az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált elhalasztják (a hivatalos közleményt IDE kattintva érheted el). Az új időpontról még nincs hír. Jobb híján addig is vigasztalódjunk, hogy vannak új megjelenések márciusban is. 

Első körben kezdjünk a krimikkel és thrillerekkel; egész jól megszórták a hónapot a kiadók, van minden, mi szem-szájnak ingere. A mostanában nagy népszerűségnek örvendő Guillaume Mussótól kezdve, Megyeri Juditon át, egészen Harlan Coben új könyvének megjelenéséig.

Csapjunk bele!

Attól, hogy valamit kimondasz, még nem lesz hihető. Ha nem állsz a szavaid mögött teljes meggyőződéssel, nem leszel hiteles, ezt pedig ki fogják szúrni. Ezért is tartom fontosnak, sőt mi több, egyre fontosabbnak az önazonosságot. Inkább legyek népszerűtlen egy kijelentésem miatt, mint álszent bólogatójános. Egy kutya tanított meg erre.

Évek óta szerettem volna egy kutyát, azonban panelban lakunk, és mint faluról jött bölcsességet hoztam magamba ékelve: kutya lakásba nem való. Aztán úgy alakult az életünk, hogy mégis rászántuk magunkat a döntésre, lesz, ami lesz, valahogy majd csak megbirkózunk a feladattal. Nagyon hiányzott egy szőrös négylábú a környezetünkből. Irány a menhely, Nyuszó (akkor még Mercutio) pedig jött, látott és szőrözött.