Tavaly nyáron olvastam Samuel Bjork, norvég író mindkét könyvét. Azt gondolom sokat elárul, hogy körülbelül egy-egy nap alatt jártam a végére mindkettőnek, pedig nem vékonyka kötetekről van szó. Kellően sötét és kegyetlen a történet, izgalmas a csavar, a főszereplők pedig a maguk elcseszett módján igazán szerethetőek. Ahogy maga az író is mondja, a hibáink tesznek minket emberivé, így amikor azt látom, hogy egy karakter megbotlik, akkor közelebb érzem magamhoz. 

Az alábbi interjú 2017. május 10-én jelent meg a Dead Good Books oldalon, az eredeti cikk ITT olvasható.

(a kép forrása: https://www.deadgoodbooks.co.uk/samuel-bjork-interview/)

A Magányos utazó hatalmas bestseller lett több országban is. Milyen érzés volt írni a második könyvet?

Izgalmas volt visszatérni a karakterekhez, de elég nagy nyomás nehezedett rám. Nem csak a külvilágtól, hanem saját magam miatt is. Tudtam, hogy kritikusan fogják szemlélni az új könyvet, és ez kicsit aggasztott eleinte. De egy idő éreztem, hogy rendben van a történet, és onnantól kedve sokkal szórakoztatóbb volt.

Mire  vagy a legbüszkébb a A bagoly röpte –vel kapcsolatban?

Tulajdonképpen sok mindenre: a fordulatra, arra, ahogy a karakterek fejlődnek (főleg az újak). Például kimondottan megkedveltem a mentális problémákkal küzdő karaktert, aki annyira fél, hogy egyfolytában viseli a bicajos sisakját, még akkor is, amikor alszik. És van egy új hekkerünk a könyvben, Skunk, úgy gondolom Mia jobban kedveli őt, mint amennyire hajlandó lenne azt beismerni.

Széles skáláját vonultatod fel a véres és érzelmes jeleneteknek – hogy érzed magad miközben papírra veted ezeket?

Nem zavarnak a hátborzongató jelentek, mert a könyveimben kevés a nyílt erőszak. Minden mentális szinten történik, én ezt így szeretem. De mindig nagyon elszomorít, amikor az érzelmes részeket írom. Minden alkalom után, amikor Mia meglátogatja a testévre sírját, vagy a halálára gondol, szükségem egy kis szünetre.

Hol és mikor tudsz a legjobban alkotni?

Otthon, éjszaka vagy a legproduktívabb, amikor mindenki más alszik. A normál világ mindig belemászik a képzelt világomba, szóval amikor egyedül vagyok, és nem zavar senki huzamosabb ideig, akkor tudom a legjobban végezni a munkámat.

A Magányos utazóban egy nagyon kifinomult és komoly bűncselekményt kellett felgöngyölítenie Holger Munchnak és Mia Krügernek. A második könyvhöz meg kellett alkotnod a vetélytársat. Nehéz volt megtalálni a megfelelő gyilkost a Bagoly röptéhez?

Igen, nagyon nehéz volt. Nagyon tisztelem a karaktereimet: azt akarom, hogy minden igazinak tűnjön, ezért hosszú ideig dolgoztam, mire megtaláltam a megfelelő fordulatot, és gyilkost, aki igazán hihető lett.

Honnan jött A bagoly röpte ötlete?

Átestem egy műtéten ezért egy ideig a kanapén kellett maradnom. Rengeteg dokumentumfilmet néztem, leginkább különös szektákról. Láttam egyet, ami egy ausztráliai csoportról szólt, akik „A család”-nak hívták magukat, ahol Julian Assange gyerekként valóban tag volt. Megihletett, hogy írjak azokról az emberekről, akik gyermekkorukban valamilyen szekta tagjai voltak. Kívülről A bagoly röpte egy meggyilkolt fiatal nőről szól, akit az erdő közepén találnak meg tollnyoszolyán, gyertyákkal körbevéve. Valójában gyermekekről szól, akikről nem gondoskodtak a szüleik.

Mit szeretsz legjobban a főszereplőidben, Holger Munchban és Mia Krügerben? Van bennetek bármi közös?

Számomra ők majdnem olyanok, mint a hús vér emberek, és imádom velük tölteni az időt. Szeretem, hogy Holger mennyire kedves a környezetében lévőkkel, és hogy mennyire lehet rá számítani, ha segítségre van szükséged. Szeretem, hogy Mia ennyire okos, gyakran vesz észre olyan dolgokat, amelyek senki másnak nem tűnnek fel. Ugyanakkor szeretem, hogy vétenek hibákat, ezáltal válnak igazán emberivé. Azt gondolom, hogy mindkettejükben van belőlem egy kicsi. Holgernek világos, és higgadt elképzelése van az életről, Mia sokkal sötétebb. A személyes életemben mindkettőt megtapasztaltam, és ez a kettősség jó hátteret ad, hogy hihetőek legyenek a karakterek.

Mi jött hamarabb, a fordulat, vagy a karakterek?

Amikor elkezdtem írni az első könyvet, nem voltak karaktereim, csak a fordulat, amit akartam, ezért gyakorlatilag véletlenszerűen történt. A főszereplőim, Holger és Mia életre keltek, én pedig alig vártam, hogy többet megtudjak róluk, és szerencsémre az olvasók is.

Hogy reagáltak az olvasók A bagoly röpte központi témáira? Úgy mint depresszió, vallás, közösség és a bűn mértéke?

Számomra nem elég egy „ki-tette” krimit írni. szükség van egy nagyobb szociális kontextusra, hogy érdekes legyen. Az olvasók nagyon eltérően reagáltak, de a legnagyobb részük értékelte a szociális problémák, és személyes küzdelmek rétegeit, amelyen a szereplők keresztülmentek.

Milyen hosszúra tervezed a sorozatot? Lesznek boldogabb napjai a karaktereknek? Főként a zaklatott lelkű Miának?

Hat könyvre van tervem, és az után meglátom, hogy még mindig frissnek, élőnek érződik-e a projekt, de a történetek csak jönnek és jönnek, a karakterek pedig egyre érdekesebbek lesznek. Ezen a ponton még nem látom a sorozat végét. Boldogabb napok lesznek, legalább is Mia Krügernek biztosan…

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra