Szörnyű Jóska, a gazdagon is nyomorgó szabolcsi betyár

Havi szépirodalmi ajánló

2020. május 11. - farmosidora

A kötelező olvasmányok finoman fogalmazva is elvették a kedvem a szépirodalmi regények olvasásától, aztán jött Gárdonyi és mindent megváltoztatott. Az ember azt várná az egri remetétől, hogy csendben belopja magát a szívébe. Egy frászkarikát! Nálam olyan dérrel-dúrral érkezett, hogy csoda. Felborogatott mindent és a kezdetektől arra ösztönöz, hogy adjak még egy esélyt a "kötelező" íróinknak. Ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?

Ezzel a bejegyzéssel indítom útjára a havi szépirodalmi ajánlót, az itt ajánlott első könyv pedig Móricz Zsigmondtól a Betyár. Azért esett erre a választásom, mert gyalázatos, hogy az ő nevét viselő gimnáziumba jártam, és egyrészt a Légy jó mindhalálig-ot képtelen voltam letuszkolni a torkomon, másrészt a Rokonokat olvastam, de nem értettem. Gondoltam, nézzük, mi más van még a tarsolyban?

Elöljáróban: azt a betyárját neki!

covers_100439.jpg

Író: Móricz Zsigmond
Cím: Betyár
Kiadó: Szépirodalmi
Első megjelenés: 1937
Olvasott példány megjelenési ideje: 1961.
Oldalszám: 280
Műfaj: szépirodalom 

Olvasási idő: 2020. május 4. → 2020. május 6.

Fülszöveg: Avar Jani, szegény parasztlegény, a századforduló táján betyár-rajtaütéssel ijeszti az urakat. Betör egy grófi házba, kirabolja a jelenlevőket – s közben furcsa, szemérmes szerelem szövődik közte és Dea, a fiatal gróf jegyese között. Avar Jani lázongó nyugtalanságának, a magyar falu döbbenetes nyomorának, az Amerikába kivándorló százezreknek, az arisztokraták üres léha életének és ennek a furcsa szerelemnek regénye a Betyár. „A szegény embernek joga van lopni” – vallotta Móricz, mert a lopásban a társadalmi lázadás kezdetleges és kényszerű formáját látta. A paraszti mélységből szakad ki a regény élő, hús-vér hőse: megint csak a magányos lázadás jelképe, mint a Sárarany vagy a Rózsa Sándor központi alakja.
A Betyár Móricz legnépszerűbb könyvei közül való: izgalmas története, a furcsa-romantikus szerelem, a nyomort leíró drámai jelenetek emelik érdekes olvasmánnyá.

Arról beszélni, kedves, ami megtörtént, csak akkor érdemes, ha az ember azt gondolja, hogy ilyen megbeszéléssel a jövőben hasonló fájdalomtól megkímélheti magát.. Én azonban ezt nem hiszem. Én már gyermekkoromban hozzászoktam, hogy a jó és rossz mindig váratlanul jön.

Nem is tudom hirtelen, hol kezdjem. Ott, hogy soha nem gondoltam volna, hogy Móriczot veszek a kezembe vagy ott, hogy amikor mégis rászántam magam, alig tudtam lerakni a könyvet? Móricz stílusa sokkal, de sokkal könnyebb, mint ahogy az emlékeimben élt, valószínűleg azért, mert időközben eltel vagy tizennégy év. Igaz, hogy voltak szavak, amelyek jelentését keresnem kellett, mert még sosem hallottam őket, de azt gondolom, ez felnőtt fejjel abszolút belefér. És, hogy miért épp a Betyárt vettem kézbe? Igazából nem gondolkoztam túl sokat a dolgon, nem néztem utána a történetnek sem, egyszerűen ezt emeltem le a szépirodalmi polcunkról és adjad neki, olvastam ezerrel. 

Épp negyvennyolc évvel vagyunk a 1848-49-es szabadságharc után, még pont nem billentünk át az ezerkilencszázba. Móricz nem rest, hamar belepottyanunk a történet sűrűjébe, csupán néhány oldal, és a gyengébb idegrendszerű grófi hölgyek máris egy fess betyárlegény jelenlétében ájuldoznak, pihegnek szoros fűzőik (mídereik) alatt. Szörnyű Jóskánk - azaz a betyárunk, azaz Avar Janink - nem átall pofátlan módon a rablás után egy kis eszem-iszomra asztaltársaságot szolgáltatni az úri népnek, amitől a férfiakban megfagy a ....vér is. Egy, csak egy nő van talpon a vidéken, az önérzetes Dea, aki képtelen egy ilyen szintű sértést elviselni, és erőteljes szociológiai szópárbajba keveredik a rablóval. Ha nagyon modern akarok lenni: Szörnyű Jóska olyan standupot nyom le az akkori magyar falu és az úri réteg közötti hatalmas szakadékról, olyan okosan, intelligensen csavarja a szót, hogy az okosok nem is hiszik, hogy paraszti betyár lenne. Mert a paraszt mind hülye. Ugye. (Nem, nem az). Innentől kezdve pedig tényleg nincs megállás.

Annyira szeretném azt mondani, hogy igen, ez és ez tipikusan Móriczos elem, de sajnos itt még nem tartunk, viszonyítási alapom nincs, a művei sokaságában, életében elhelyezni nem tudom. Egyelőre. Mert az egészen biztos, hogy nem ez volt az egyetlen próbálkozásom. Meghökkentő, sőt hidegrázós jelenetekkel tarkított, elképesztően fájó korrajz a Betyár. 

A kétezres évek biztonságából: a meleg lakásból, kávéval a kézben, még a járvány idején is viszonylagosan látható jövőkép mellett nehéz megérteni az egy évszázaddal korábbi falu nyomorát. A fejezetek közti kontraszt annyira éles, annyira életszagú és igazságtalan, hogy megsajdította a szívemet. A grófi kastély pompája, múzeumba illő berendezése olyan távol van a sáros, teljesen elszegényedett, ott lakókat eltartani képtelen falu képétől, hogy erőteljesebb végleteket festeni sem lehetne. Avar Jani és családja épp annyiból tengődik, ami élni kevés, de éhen pusztulni sok.

Ne dicsérje maga nekem a falusi életet. Azt én jobban tudom, mi az… Tanulják meg, hogy falun is csak az a jó ember, akinek van valamije… Akinek nincs, az rossz ember, az tolvaj ember, az gyilkos ember… Nem azér, mert a szívébe van a rosszaság, hanem azér, mert éhes…

betyarok_kocsmaban_es_bortonben.jpg

 

Hogy mondjuk hát ítéletet a betyárunk felett? Villogó zöld szemével még a harcias Dea szívét is megdobogtatja, de szerencsére nem csapunk át rózsaszín romantikus történetbe. Épp annyira illene ide ez a szál, mint kávéba a szilvalekvár vagy könyvespolcra az égő gyertya. A falura kihegyezett részek annyira realisták, hogy legszívesebben elfordítottam volna a fejem, de úgy ugye nem igazán lehet haladni a könyvvel. Móricz mindent elénk tár, a gyermekek koszmós fejétől kezdve, a cselédségbe belenyomorodott, hülyén vihogó fiatal lányon keresztül, a faluban lázadozók közé lövető csendőrökig. 

Avar Jani olyan eszméket képvisel, amelyek veszélyesek rá és veszélyesek a családjára is. Hiába rabolt, hiába van pénze, azt csak rejtegetni, dugdosni hozta magával, hiszen, ha csak egy fillérrel is többet költ, azonnal gyanúba fogják, kivégzik. Hát hogy lehet így élni? Hogy nincs mit tenni az asztalra, az egész háznép éhezik, miközben kész vagyon van karnyújtásnyira? Amikor azonban az anyja megtalál valamennyi bankócskát olyan gyorsan vág a seggére, hogy mintha soha nem is lett volna. Most is csak a fejemet csóválom erre a gondolatra, és tanácstalanul tárom szét a kezem. 

Rövidsége miatt ajánlom mindenkinek, aki szívesen ismerkedne Móricz Zsigmond munkásságával, és nem akarja a kötelezőkön kezdeni. Megerősített abban, hogy attól még, hogy valamit tankönyvekbe nyomtatnak, hogy ezt és ezt tessék elolvasni, még nem biztos, hogy az fekszik legjobban majd az adott írótól. Bízom benne, hogy a következő felfedezésem is ilyen remekül fog sikerülni, Móriczhoz pedig még visszatérek, erre akár a szavamat is adom, betyárböcsületből, no! 

 

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr9315645398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.05.11. 12:59:18

Ezzel a Móricz mável nem is találkoztam, kedvet csináltál hozzá.

A lenti szavazáshoz:
A Nyomorultakra szavaztam.
A Szolzsenyicin művet nem ismerem, a Goriot apó ugyanolyan trágya, mint a Szamárbőr (nem is értem, hogy ezen a Balzac-on mit ettek?!).
Hrabal nekem nem jön be, a Revizor meg engem sosem győzött meg arról, hogy értékes mű lenne.

De ez csak az én ízlésem, ami nyilván nem vita tárgya.

farmosidora 2020.05.11. 13:39:30

@gigabursch: Örülök, hogy kedvet kaptál hozzá, a gondolod, majd írd meg, neked hogy tetszett :)

A szavazást május utolsó napján zárom, nagyon kíváncsi vagyok, melyik mű fogja a legtöbb szavazatot kapni. A Nyomorultak már régóta mozgatja a fantáziámat, még gyerekként néztem egy mesesorozatot, emlékszem, mennyire szerettem.

gigabursch 2020.05.11. 16:24:31

@farmosidora:
Akkor készülj fel!
Ez a kétkötetes mű messze sokkal-sokkal több.

farmosidora 2020.05.11. 19:01:39

@gigabursch: Nekem négy kötetes verzióban van meg :D Azért is féltem mindig belefogni, de azt hiszem, ideje képbe kerülni a klasszikusokkal. Most érzem rá az igényt :)

David Bowman 2020.05.12. 19:45:32

Az azért megvan, hogy nem az okos betyár válaszolgatott a grófkisasszonynak, hanem Móricz Zsigmond? Az okos paraszt gyerekekből múzeum igazgatók lettek, mint Móra Ferenc, vagy érsekek, mint Bakócz Tamás.

David Bowman 2020.05.12. 19:54:00

@farmosidora: Szerintem a Nyomorultakról lemaradtál vagy tíz, vagy 150 évvel.

farmosidora 2020.05.13. 06:50:30

@David Bowman: Egyetértek abban, hogy Avar Jani volt Móricz szócsöve. Azt viszont nem gondolom, hogy minden okos paraszt képes volt kitörni a társadalmi osztálya korlátaiból. Ahogy ma is rengeteg tehetséges, okos gyerek kallódik el - pedig ma azért már lényegesen könnyebb boldogulni, mint bő száz éve -, úgy a regény idején is biztos vagyok benne, hogy nem lehetett minden értelmes gyerkőcből értelmiségi, ha egyszer paraszti sorba született.

A Nyomorultakkal kapcsolatos hozzászólásod nem értem: már öreg vagyok hozzá, vagy a könyv keletkezésekor kellett volna élnem, ahhoz, hogy élvezhető legyen?