Kényelmesen elhelyezkedtem a debreceni Olvasás éjszakáján megrendezett író-olvasó találkozón és már alig vártam, hogy kezdetét vegye az előadás. Nem igazán járok ilyen rendezvényekre, de ez az egy óra meggyőzött arról, hogy nagyon is, hogy kellene. A beszélgetés egy órájában többször be- bevillant, hogy valami hibádzik, mintha valamit elfelejtettem volna, de mindig elhessegettem a gondolatot, hogy hagyjon már engem figyelni, hát nem látja, hogy milyen jól szórakozok?
Ahogy körbenéztem az előadás végén, megakadt a szemem azon, hogy mindenki az Ambrózy báró esetei sorozat köteteit szorongatja ugrásra készen, térdelőrajtban. Na ekkor esett le, hogy basszus, nálam meg nincs könyv.
Így hamarjában az alábbi kis intermezzo következett:
hogy lehetek ilyen hülye figyelmetlen? irány a piros ruhás fontosnak látszó hölgy. ugye (UGYE???) most is lehet könyvet vásárolni? lehet. hol? a földszinten. gyors mosoly. köszönöm. futás le. nem találom. úristen miért vagyok ilyen béna? hol egy boltos? ne menekülj, álljál meg! gyors mosoly. elnézést Böszörményi Gyula könyv van? van. hol? fent. hol fent? megmutatom. szeddmáralábad! mindjárt vége lesz. de sok lépcső van bakker. meg mennyi polc. ezaz megvan. jujjjj, fizetni is kellene. futás le. irány a kassza. ne beszélgess már! nem látod, hogy fizetnék? kényelmesen odasétál. gyorsabban ütögesd a számokat a pénztárgépbe. igen van törzsvásárlói. nem tudja leolvasni. készpénz vagy kártya? kártya. haladjunk már! még itt a blokk. megvan. futás vissza. ugye nincs még vége, ugye nincs még vége? hatalmas sor. ez egyszer hálaistennek. könyv kinyit. olvasás megkezd. időugrás. jesszusénjövök öööö jónapot, helló izé XY vagyok. ühüm, ühüm, gyors mosoly – kedves mosoly. köszönöm.
(Természetesen a történethez hozzátartozik, hogy mind a kasszás, mind a nekem segítő hölgy tökéletesen normális tempóban végezték a dolgukat, egyszerűen én éreztem úgy, hogy kifutok az időből.)
Így tehát kalandos volt az egymásra találás a kétésfeledik és köztem. Ahogy másnap a borítót vizsgálgattam az otthoni kanapé kényelmében, rá kellett jönnöm, hogy én még életemben ilyen csajos borítós könyvet nem vettem a kezembe. Kicsit meg is tévesztett, épp csak nem riasztott el az első résztől, mert bár szépek és igényesek, bevallom nem ilyen tartalomra számítottam. Viszont akkora pozitív csalódás ért, mint hat másik.
Nem igazán tudtam, hogy mit takar ez a köztes kötet. Mennyire képezi szorosan részét az Ambrózy báró esetei sorozatnak? Megállapítom, hogy aki nem olvassa el, attól még tökéletesen fogja élvezni a harmadik részt, viszont veszítene vele egy remekbe szabott, jó kis nyomozós novellát.
Kiskacsómat magasba tartva jelentkezek kedves Böszörményi úr egy (lehet több is velem lehet alkudni) novelláskötetért, ahol mindenféle nagyobb összetartó főszál nélkül Mili és Morcbáró nyomoz! Ez egy könnyed kis történet, amelyet seperc alatt olvastam el, és rendkívül szórakoztatóra sikerült. Találgattam, hogy ki lehet a merénylő, aki a Budapestre látogató perzsa sah életére tör. Ambrózy báró zsenije még éppen elfért a lapokon (bár a szélén kissé kilógott már az a nagy esze), Mili szemtelen, mint mindig. Talán egyre szemtelenebb. Tehát teljesen magától értetődően egyre jobban szeretem őt. Egyedül kicsit a közös jeleneteket (Richárd&Mili) hiányoltam, de érthető, hogy egy novellába nincs annyi hely (fizikálisan), mint a regényekben.
Különleges lett számomra ez a könyv, hiszen nem mindennapi élmény közvetlenül azután kézbe venni egy művet miután az író mesél az alkotásáról. Jó volt felfedezni, hogy milyen különleges kapocs fűzi össze az írót a karaktereivel, milyen szeretettel beszél róluk, még akkor is, ha Mili olykor kihozza a sodrából. Ezt mellesleg nem is csodálom. De azért Go Mili, Go!
Ismételten nagyszerű volt az írói kommentárt olvasni a könyv végén, bárcsak több író felvenné ezt a szokást.
Köszönöm a dedikálást és a mini Böszörményi Gyula arcocskát!
Harmadik részre fel!
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
