A sorozat harmadik része regény formát öltött (az első kettő novelláskötet volt), és emiatt az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Jó pár hónapja halogattam az olvasását, pedig figyelt és hívogatott minden alkalommal, amikor új olvasnivaló után kutakodtam, csárdást ropva a könyvespolc előtt. Nehezen vettem rá magam, mert bár a Witcher (Vaják) világa nagyon magával ragadó, több olyan novella is volt az első két kötetben, amivel küszködtem. Végül csak összekaptam magam, és bevallom, azonnal beszippantott.

Ahogy értékeléseket olvastam a könyvről, több helyen is találkoztam azzal, hogy sokan hiányolták a rövid történetekkel megtöltött könyveket, amelyek legfőképp Geralt, és a szörnyvadászat köré íródtak.  Valóban, a harmadik részben már helyet követelnek más karakterek is a lapokon, és az ember szívében is egyaránt. Egy egészen más típusú könyvet kaptunk, a szörnyvadászat háttérbe szorul, s az események egyértelműen Ciri, a meglepetésgyermek körül forognak.

Bevallom, bár élveztem amikor Geralt jött-ment, szörnyeket ölt, de én egy cseppent sem bántam az új főszereplőt, mert nagyon jó személyiséget adott neki lengyel barátunk. Egy instant megkedvelhető karakter, és a vele interakcióba lépő szereplők is egy csapásra egészen másként viselkednek. Hiszen puhít Geralt szívén, összebarátkozik egy törppel, és mindjárt két varázslónővel is. Yennefernek egy olyan oldala mutatkozik meg, ami miatt legszívesebben megölelgettem volna a könyv végén, párbeszédeik pedig mosolygásra és hangos nevetésre késztettek. Ezzel nem azt mondom, hogy Ciri a legjobb tulajdonságokkal felszerelt ember a világon (bár tény, hogy remek alapanyaggal indul), mert szerencsére vannak csetlései botlásai, amitől csak még inkább szerethetően emberivé válik. A cserfes kislányból cserfes nagylány lesz, megannyi tudást, tapasztalatot és mágiát téve magáévá.

Sajnos volt jó pár oldal (körülbelül 30), amelyeket viszont nagyon nehezemre esett olvasni, alig tudtam áthámozni magam rajta. Ez pedig nem más, mint a politika. Lehet, hogy az én képességeim korlátozottak, de számomra nagyon sok ismeretlen név volt, és úgy tűnt, hogy mindenki szeretne aláfűteni valakinek. Amíg a főbb karakterek kidolgozása igazán remekbe szabott, és részletes, addig mindenki másról körülbelül annyit tudunk, hogy igen, őt így hívják és ő kiráy, kém, hadvezér satöbbi.

Mindenesetre az teljesen világos, hogy a Scoia'tael (Mókusok) mozgolódik, a fajgyűlölet egyre nagyobb teret hódít, és a polgárháború szele már borzolja a kedélyeket. Valamint egyértelműen mindenkinek Cirire fáj a foga, de hogy élve, vagy holtan hasznosabb, az attól függ, hogy kiket kérdezünk.

Egy nagy kérdőjel lebegett a fejem felett, amíg olvastam. Miért nem lehetett egy nyomorult térképet nyomtatni a könyv elejére? Azzal is kiegyeztem volna ha a hátuljában van. De tényleg, ezen már nem veszünk össze. Sosem gondoltam volna, hogy pont én fogok térképért rimánkodni szegényesnek sem nevezhető földrajzi affinitásommal, de egyszerűen nem tudtam nyomon követni, hogy melyik királyság merre van és mekkora és amúgy is. Kik a szövetségesek, merről várhatóak támadások, és így tovább.

Épp ezért azt tanácsolom mindenkinek, aki kézbe veszi a Vaják könyvsorozatot, hogy legyen mellette egy térkép, szerintem sok minden érthetőbb általa.

Összességében nekem eddig ez a kötet tetszett eddig a leginkább, hosszan tudnék még olvasni Ciriről, Trisről, Yenneferről, Kökörcsinről, és természetesen Geraltról is. És fogok is hamarosan.

A sorozat részei:
1. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
2. Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
3. Andrzej Sapkowski: Tündevér
4. Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
5. Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
6. Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
7. Andrzej Sapkowski: The Lady of the Lake (még nincs magyar fordítás)