Bátran kijelentem, hogy J. K. Rowling minimum egy generációval szerettette meg az olvasást. Szinte hihetetlen, hogy jutott a kávéházi írogatástól addig, hogy ma ő az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb embere. A világnak kevés olyan szeglete van, ahol ha meghallják, hogy Harry Potter, ne tudnák, hogy kiről is van szó. Még ha az illető nem is olvasta, de látta, vagy legalább is ismer valakit, aki igen.

(a kép forrása: https://medium.com/the-mission/the-formula-that-leads-to-wild-success-part-6-j-k-rowling-f2faa128c797)

Rowling gyerekek millióit tanította a barátság fontosságára, és vezette el egy olyan varázslatos világba, ami mindig hazavár. Felnőtt fejjel még mindig élvezetes olvasni a könyveket, és mind a mai napig vitatkoznak azon, hogy milyen hézagok vannak a történetben, vagy mi az, aminek másképp kellett volna történnie. De, hé! Ezt a könyvet gyerekeknek írták (az első néhányat biztosan), nem pedig azért, hogy kritikus felnőttek ízekre szedjék. Igen, vannak hiányosságai, vannak dolgok, amik nem feltétlenül logikusak, de tudjátok mi? Engem ez egy csöppet sem érdekel. Elég tudnom, hogy itt vannak a polcon, és ha kicsit menekülnék a világból, akkor leemelek egy részt, és elveszek egy csodálatos világban. 

Az alábbi interjú a harmadik könyv megjelenését követően jelent meg az Amazonon, az eredeti cikket <<ITT>> olvashatod.

Szerettél volna író lenni fiatalkorodban?

Igen, azóta író szeretnék lenni, mióta az eszemen tudom. Az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyam volt az iskolában, így igazából senki sem értette, hogy miért franciából diplomáztam.

Hány évesen kezdtél írni, és mi volt az első könyved?

A legelső befejezett történetemet 6 éves korom körül írtam. Egy nyúlról szólt, akit Nyúlnak hívtak. Nagyon fantáziadús. Azóta folyamatosan írok.

Miért döntöttél úgy, hogy író leszel?

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a boldogság titka, azt mondanám, az első lépés, hogy találja meg, mi az, amit a világon legjobban szeret, a második lépés pedig az, hogy találjon valakit, aki fizet is érte. Nagyon szerencsés vagyok, hogy fenn tudom tartani magam az írással.

Tervezel könyvet írni felnőtteknek is?

Az első két regényem – melyeket soha sem próbáltam kiadatni – felnőtteknek szóltak. Talán írok majd még, de nem igazán képzelek célközönséget magam elé írás közben. Először maga az ötlet jön, tulajdonképpen attól függ, kinek írok, hogy mi jut eszembe legközelebb.

Mennyi idő alatt írsz meg egy könyvet?

A legutolsó könyv – a harmadik a Harry Potter sorozatból – megírása körülbelül egy évig tartott, ami meglehetősen gyorsnak számít nálam. Ha sikerül befejeznek a negyedik könyvet nyárra, tehát határidőre, akkor az lesz az eddigi legkevesebb idő alatt elkészült könyvem, ez 8 hónapot jelent.

Honnan jött az ötlet a Harry Potter könyvekhez?

Gőzöm sincs honnan, és remélem, hogy soha nem is jövök rá, elrontana mindent, ha kiderülne, hogy csupán az agyam egy különös kis barázdája az oka, amiért megalkottam egy láthatatlan vasúti vágányt.

Hogy találtad ki a szereplők neveit?

Vannak, amiket magamtól találtam ki, de gyűjtöm a furcsa neveket. Többek között középkori szentekét, térképekről, szótárakból, növények neveit, háborús emlékművekről és van, amelyeket olyan személyektől kölcsönöztem, akikkel találkoztam.

Vannak karakterek, akiket valós személyekről mintáztál?

Néhányukat, de rendkívül óvatosnak kell lennem, mit árulok el erről. Legtöbbször valós személyek inspirálnak egy-egy karaktert, de mihelyt a fejemben vannak, elkezdenek egészen mássá válni. Piton professzor és Gilderoy Lockhart eredetileg eltúlzott verziói voltak olyan személyeknek, akikkel találkoztam, de amint lapra vetettem őket, teljesen átalakultak. Hermione kicsit a 11 éves énem, bár ő sokkal okosabb.

Van a cselekménynek olyan része, ami a te vagy ismerőseid életén alapszik?

Tudatosan kerültem, hogy belekerüljön a könyvbe az életem, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne az érzéseim. Amikor újraolvastam az első könyv 12. fejezetét, az Edevis tükrét, azt vettem észre, hogy rengeteg mindent adtam át magamból Harrynek az édesanyám halálával kapcsolatban, bár ennek nem voltam tudatában írás közben.

(kép forrása: https://www.biography.com/people/jk-rowling-40998)

Honnan jött a kviddics ötlete?

Akkor találtam ki, amikor az éjszakát egy apró szobában töltöttem a manchesteri Bournville Hotelben Didsburyben. Szerettem volna, hogy legyen varázslósport, és mindig szerettem volna látni egy olyan játékot, ahol egyszerre több labda is van a pályán. Az ötlet egyszerűen lenyűgözött. A mugli sportok közül leginkább a baseballhoz hasonlít, valószínűleg azért, mert én magam is ezt szeretem leginkább nézni. Nagyon jól szórakoztam a szabályok megalkotása közben, és még mindig megvan a jegyzetfüzet, amiben megalkottam, diagramokkal kiegészítve, és az összes olyan névvel, amelyek azelőtt születtek, hogy rátaláltam volna a cikeszre, kvaffra, és gurkóra.

Honnan jöttek a varázsló tantárgyak, és varázsigék ötletei?

Nagyon hamar eldöntöttem, milyen tantárgyak legyenek. A legtöbb varázsigét magam találtam ki, de néhányuknak régi babonák, hiedelmek képezik az alapjait. Sokkal tartozunk az alkimisták tudományos munkásságának is.

Mit gondolsz, mi az az összetevő, amire minden Harry Potter könyvnek szüksége van?

Soha nem gondolkoztam igazából az összetevőkön, de azt hiszem, ha néhányat meg kellene neveznek közülük, hogy az a humor, erős karakterek, és a cselekmény. Ezek azokat a dolgok, amelyek egy olyan könyvet alkotnak, amit én is szívesen olvasok. Ó, kifelejtettem azt, hogy ijesztő, bár soha nem állt szándékomban rémisztgetni az embereket, úgy tűnik, hogy végül mégis sikerült.

Kézzel, vagy számítógépen írsz?

Papírra szeretek írni. Általában az első vázlatot tollal írom papírra, utána az első szerkesztés alkalmával gépelem be. Valami oknál fogva jobban szeretek fekete tollal írni, mint kékkel, és egy tökéletes világban mindig Narrow Feint papírra jegyzetelnék. De ismert vagyok arról, hogy mindenféle fura dologra írok, ha nincs nálam a jegyzetfüzetem. A Roxforti házak neveit például egy repülőgépen használatos, hányós zacskó hátuljára írtam. Igen, üres volt.

Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Jane Austen a kedvenc íróm, és annyiszor olvastam az összes könyvét, hogy már nem is számolom. A kedvenc élő íróm pedig Roddy Doyle, szerintem egy zseni. Úgy gondolom, hogy hasonlóan alkotnak; kerek egész karaktereket hoznak létre, gyakran kevés, vagy teljesen nulla külső leírások nélkül, érzelgésektől mentesen adják át az emberi viselkedést, ám mégis olyan módon, ami megérint, ja, és természetesen VICCESEK.

Milyen könyveket olvastál gyerekként? Befolyásolták ezek az írásod valamilyen módon?

Mindig nehéz megmondani, hogy mi az, ami befolyásol. Minden, amit láttál, tapasztaltál, olvastál, vagy hallottál összemosódik a fejedben, egyfajta komposzttá állnak össze, és aztán saját ötleteid nőnek ki belőle. Három könyv van, amire emlékszem, hogy gyerekként olvastam. Az egyik Elizabeth Goudge: The Little White Horse (A fehér lovacska), ami valószínűleg az egyik kedvenc könyvem volt fiatal koromban. A második Paul Gallico-tól a Manxmouse (Manxmouse – Az egér, aki nem ismerte a félelmet), ami ugyan nem a leghíresebb könyve, de szerintem csodálatos. A harmadik a Grimble, Celement Freudtól, ami egyike a legviccesebb könyveknek, amit valaha is olvastam, ahol Grimbe - egy kisfiú -, mesés karakter. Nagyon szeretném filmen is látni. Amennyire én tudom, a két utóbbi már nem kapható nyomtatásban, szóval, ha bármely kiadó olvassa ezt, leporolnátok őket kérlek, és visszakerülhetnének a polcokra, hogy mások is olvashassák?

A jövőben igyekszem majd frissebb interjúkat is levadászni, egyelőre még szokom a forrásokat, keresem a legjobb oldalakat, ahonnan érdekes beszélgetéseket tudok nektek hozni. Bárkinek, bármilyen tippje, óhaja - sóhaja van, bátran hagyjon kommentet, vagy küldjön üzenetet.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra