Akinek van vagy volt már kutyája, az tudja, nem mindig olyan egyszerű elérni, hogy kedvencünk szót fogadjon. Akármilyen fájdalmas is a felismerés, az esetek legnagyobb százalékában ez sajnos a mi hibánk. De mit tehetünk, hogy egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessünk, ahol mi is és a kutya is megtalálja a helyét? 

Valamelyik nap épp a kutyasétáltatás végén jártunk, már majdnem otthon. Tőlünk messzebb gazdi küszködik a kutyával. A kutya tépi a pórázt, gazdi visszafelé rángatja, közben telefonál. Leérnek egy parkosabb részhez: póráz le, kutya balra el. Mint az őrült, ki letépte láncát. Jelen esetben szó szerint. Gazdi hívja, a kutya meg se hall, se lát üzemmódban eltűnik a színről. Gazdi futólépésben utána, miközben üvölt a kutya után, majd a telefonba is: most le kell, hogy rakjalak. A kutya szerint remek játék, a gazdi szerint kevésbé. 

Könyv: Cesar Millan

Cím: Rövid útmutató a boldog kutyához

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 208

Fordította: Kós Judit

Mondanám, hogy meglepődtem, de ez elég mindennapos a környékünkön. Rendszeresen látni kapj el, ha tudsz üldözéseket vagy teljesen ignoráns kutyatartókat, akik mosolyogva szemlélik, ahogy a kedves eb acsarogva ugrálja körül a mi pórázon sétáltatott kutyánkat. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy pszichológiai teszthez kötném a kutyatartást. Igen, mi pórázon sétáltatunk, mert még nincsenek teljesen rendben a viszonyok, foxi-maxink csúcsra járatja a makacsságot és a dominanciát. Még kisebb vitában vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ki követ kit. Jelentem végre úgy érzem, nyerésre állunk.

Kutyusunk valamivel több, mint egy éve van velünk. Nem ismertük a pontos előéletét, egy autóval történő találkozás után került a menhelyre, az rögtön látszott, hogy nem az a típusú kutya, aki bármit megtesz, hogy örömet okozzon nekünk. A simogatást ugyan bírta, de magától nem feltétlenül jött oda érte. Imádott süketet játszani, más kutyákat megugatni, felenni mindenfélét és teljesen őrült rohanásba kezdeni. Csak, hogy a kedvenc hobbijait említsem. Hamar világossá vált, hogy mindenkinek van mit tanulnia. Jártunk kutyasuliba -kapcsolatban is maradtunk velük-, de emellett igyekszem továbbra is képezni magam kutyapszichológiából. Úgy érzem áttörést értünk el. A séták nyugodtak lettek, egyre ritkábban fordul elő, hogy annyira elvész a szaglászásban, hogy nem reagál a behívásra. Ami pedig a legnagyobb döbbenet: a séta elején és végén beáll követő üzemmódba, tehát vagy közvetlenül mellettem sétál, vagy mögöttem.

A kutyasuli mellett ajánlom alaposan megrágni Cesar Millan tanácsait, aki úgy híresült el, mint a csodálatos kutyadoki. Több könyve is jelent meg magyarul, én a Rövid útmutató a boldog kutyához címűt vettem kézbe először. Sok olyan dolog van, amivel az ember tisztában van már akár a kutya érkezése előtt is, de bele kell nőni a feladatba, és bizony fel kell venni azt a bizonyos kesztyűt az alfává válás ringjében. Nagyon cuki, amikor úgy kunyerálja a simogatást, hogy bökdösi a kezünket vagy hozza a pórázt, hogy menjünk sétálni vagy kitörő örömmel üdvözöl minket, amikor hazaérünk a munkából. Ez azonban mind azt jelenti, hogy ő irányít. Ő mondja meg, hogy simogass, sétáljunk, esetleg számon kéri rajtunk, hol voltunk ilyen sokáig.

Ami a legfontosabb, hogy vezetőként ismerned kell a falkádat és azt, hogy mik az igényei, és ezeket az igényeket egy szabályok, határok és korlátok által strukturált, következetes környezet megteremtésével igyekezz kielégíteni.

Cesar Millan

Cesar tanításának egyik legfontosabb alapköve, hogy tisztában legyünk azzal, a kutya nem ember és főként nem gyerek. Akármennyire szeretjük is babusgatni őket, ezt nem szabad elfelejtenünk. Figyelembe kell vennünk a szükségleteiket ahhoz, hogy jól tudjunk együttműködni. Ennek mentén vezet minket a könyv, megismerkedünk a kutyák gondolkodásmódjával.

Jó tippeket olvashatunk arról, hogyan váljunk a saját falkánk vezérévé, még ha néha kissé misztikusan is hangzik a sokat emlegetett "energia". Gyakorlati tanácsai közül párat bevezettünk az életünkbe, és egyelőre remekül működnek. Például nem kiabálok, ha nekem nem tetsző dolgot csinál, hogy ne ugassunk versenyt, hanem mély határozott hangon szólok rá. Ezzel ittléte alatt először sikerült elérni nála a teljes megadó állapotot: farok behúz, esetleg hanyatt is vágja magát. A reggeli sétánk hosszát megnöveltük egy órára, olyan peckesen lépegetek, mint még soha. Fixen 10 perc pórázfegyelemmel kezdünk és zárunk. A köztes időben jut alkalom a szaglászásra, a közös játékra és egy kis tréningre is. Nem mondom, hogy minden reggel szélesen mosolygok a koránkelés miatt, de amikor már úton vagyunk, nagyon élvezzük mind a ketten a közösen eltöltött időt. 

A kutyadoki felvonultat néhány konkrét esetet is, melyekkel a műsoraiban találkozhattunk. Bevallom itt többre számítottam. Vártam, hogy kicsit jobban kifejti a megoldásokat is, így azonban inkább újra meg újra visszatérő reklám volt: nézzétek a sorozatom, ott kifejtem! Soknak éreztem az önpromóciót, ha ezeket kidobjuk a könyvből, körülbelül a háromnegyede marad meg.  

Összességében azt gondolom, hasznos könyv,  legfőképpen akkor, ha nem olvastatok még a témában. Könnyed stílusa miatt gyorsan fogynak a lapok, azt gondolom a benne foglaltakkal minden gazdinak jó lenne képbe kerülni, mert rengeteg tévhit kering még ma is. Kimondottan tetszett az a rész, ahol a nekünk való kutya kiválasztásának folyamatát ismerteti. A következő kedvencünknél biztosan alkalmazni is fogjuk az itt leírtakat. Természetesen nem kell vakon követni minden utasítást, tanácsot, hiszen minden eset egyedi, még akkor is, ha a kutyák alapvető szükségletei azonosak (testmozgás, fegyelem, szeretet). Én például sosem raknék fojtónyakörvet a kutyámra, és azt sem bírom ki, hogy ébredés után ne vakargassam át egy kicsit.

Szeresd a kutyádat, de tanuld meg jól szeretni, hogy a falkátok egészséges alapokon nyugodjon!

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra