Nőgyűlölő vagy a szebbik nem egyik legáhítatosabb tisztelője? Istentelen vagy Isten munkájának alázatos csodálója? Remete vagy egy mély érzésű, introvertált ember, aki kiábrándult a városi forgatagból? Gárdonyi Géza élete bővelkedik ellentmondásokban, őt magát talán műveiből ismerhetjük meg leginkább: ezért is szeretném soraiból összeilleszteni, ki is volt ő valójában. 

Szerelmem a művészete iránt A láthatatlan emberrel kezdődött, és Zéta kalandjai iránti lelkesedésem valószínűleg sosem fog elmúlni. Ezt jól jelzi az is, hogy minden évben újraolvasom. Ez volt az a regény, ami megmutatta, hogy nem csak az Egri csillagok került ki a Gárdonyi tolla alól, sőt. Ami pedig a Nagy Gárdonyi-projektet illeti: azt tervezem, hogy megismerkedek teljes életművével, az élményt pedig megosztom veletek. Célom, hogy minél több emberhez jusson el, mennyire kevéssé ismerjük ezt a visszahúzódó embert, mennyi és milyen zseniális alkotás került ki a kezei közül.

Író: Gárdonyi Géza

Olvasási idő: 2020. május 19.→ 2020. május 21.

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz): A regény témáját az író egy újsághírből vette, amely szerint egy lány – aki anyjával kettesben élt és mindketten gyűlölték a férfiakat – öngyilkosságot követtek el. Ezt a témát modern lélektani eszközökkel alakítja. Olga férfigyűlölete indokolt nemcsak lélektanilag, de társadalmilag is. Anyja, a szép tanárlány felrúgott minden társadalmi konvenciót, szakított a szüleivel, hogy egy részeges pallérlegény felesége lehessen. A gyermek Olga csak nélkülözést, verekedést, durvaságot tapasztalt. Ha egy fiú megtetszik neki, apja eltorzult képe jelenik meg előtte és borzadva menekül mindenféle kapcsolat elől. Egészségtelen, természetellenes magatartása felett mégis győz az igazi szerelem. Végülis tüdőbajos szerelméért áldozza életét.

Hát bizony ilyen a házasság, ahol a selyem a pokróchoz  megyen férjhez. Hát még ha a selyem egyetlen gyermekül nevelődött, és csecsemő korától kezdve Mitakarsz Drága Kincsem volt a neve. Az ilyen selyem leány aztán pillangó fejjel röppen neki a hetedik szentség gyönyörű gyertyájának.

Amikor elkezdtem beleásni magam a munkásságába, többször is tágra nyílt szemmel bámultam a lapokat. Ki gondolta volna, hogy Gárdonyi képes hihetetlenül romantikus, filozofikus, humoros, olykor maróan bíráló lenni, máskor viszont az írásai egyszerűen csak kedvesek, szívet melengetőek, melyektől úgy érzed, hazatértél. Ezért, ha semmihez sincs kedvem, akkor biztosan tőle böngészek a könyvespolcról. Természetesen kirándulásaink alkalmával sem hiányozhat a bőröndből, már csak azért sem, mert művei többnyire rövidek, olvasmányosak és kikapcsolnak.

A Nagy Gárdonyi-projekt első bejegyzésében egy viszonylag kései művét szeretném megismertetni veletek: a Ki-ki a párjával című kisregényt 1917 és 1918 között vetette papírra. Megjelenni már csak 1922 tavaszán kezdett a Pesti Hírlapban, folytatásonként, az utolsó részek publikációját Gárdonyi már nem élte meg. Nehéz eldönteni, vajon azért volt nagy sikere végül, mert tényleg annyira szerették az olvasók vagy a nagy író iránt érzett általános szeretet, s halála okozta szomorúság értékeltette fel velük Kvabka Olga és Sípos Csaba drámai szerelmi történetét.

A Nagy Háború idején beteg volt a világ, beteg volt az ország és már Gárdonyin is mutatkoztak megromlott egészsége első jelei. Így hát nem véletlen, hogy a regényke főhősei is az életükért küzdenek, az ítélet súlyos: tüdőbaj. Az ihletet egy évtizedekkel korábban olvasott újságcikk adta, amely egy öngyilkos lányról szólt, aki köztudottan gyűlölte a férfiakat. Már ekkor megfogant a regénybe öntés gondolata, de ugye, mindennek megvan a maga ideje. Gárdonyi pedig nem kapkodott, kivárta, amikor már nem kellett erőltetni a szavakat, folytak azok maguktól is, rá a papírosra. 

A kép forrása: Fortepan/ Adományozó:FORTEPAN 

- (...) Nem ember addig az ember, amíg embertestvéreinek az elszegényítésével halmoz magának gazdagságot. Amíg a társadalomnak egy kis osztályáé az élet minden kellemessége, műveltsége és a művészetek, a többi pedig szinte baromi sorban tengődik.

- De ha nem lehet másképp.

- Lehet. Csak nem a gyűlölet körmeivel. A gyűlölet sose teremt, csak rombol. 

Kvabkáné rosszul házasodott, és ezzel életre szóló terhet rótt nem csak magára, de leányára is. Kvabka István szemre tetszetős legény volt a maga idejében, ráadásul magasba szökő tervei igen szépen csöngettyűztek a virágzó orgonasövény mellett. A tervek azonban lecsúsztak a torkán pálinka formájában, az orgonasövény kiszáradt, a boldogság pedig elveszett valahol félúton. Nehéz úgy egy egészséges képet kialakítani a férfiakról, hogy otthon folyamatosan veszekedést, részegséget, durvaságot lát az ember lánya. Szülei megismerkedésének történetét számtalanszor hallotta, a tanulság pedig egyszerű: házasság előtt a férfi fehér lovon vágtató huszárkapitány, csupa hősiesség, szerelem és romantika. Házasság után azonban mindez a múlté lesz, az élet pedig nehéz és cseppet sem boldog.

Nem csoda hát, ha Kvabka Olgának nincs is szüksége anyja folytonos mantrájára ("Ne menj férjhez soha! Olga,ne menj férjhez! Férfi ronthatja meg csak a nő életét!"), magától is jól tudja, a férfi csak első látásra kellemes, meg még talán a másodikra. Megrögzötten tartja is magát ehhez az ars poeticához, és amikor már azt hittem, hogy valaki végre elkapja a szoknyája szegélyét, angolnaként csusszant ki az aktuális legényember ujjai közül. De nem Gárdonyiról lenne szó, ha nem találna két olyan lelket, melyek egymásnak lettek rendelve. Sípos Csaba valamiként utat talál Olgánk szívéhez, de ez a romantikus történet, nem az a romantikus történet, ahol mindenki boldogan él, amíg meg nem...

Amikor a végére értem nem igazán éreztem azt a pluszt, amit a Gárdonyi műveknél szoktam. Most, hogy már eltelt egy hét, ülepedett az élmény. Jobban megérint a végkifejlet, ahogy visszagondolok rá, mint abban a pillanatban, amikor leraktam a könyvet magam mellé. A keserű, tragédiára ítéltetett szerelem fájdalma erőteljesen kiütközik a sorok közül. Felemás érzések kavarognak bennem. Egyszerre mosolygok, mert Olga végül megtapasztalhatta milyen az igazi, önfeláldozó, mindent elsöprő szerelem, másrészt a szívem szakad meg, amiért a beteljesülés elmaradt. Olga szavai a regény végén lyukat ütnek az ember bensőjében, ugyanakkor megmutatják, milyen jobban szeretni valakit a saját életünknél is.

Gárdonyi depresszívebb munkái közül való a Ki-ki a párjával, így ha egy könnyed, romantikus regényt olvasnál, ne ezt vedd kézbe. Ha azonban szeretnéd egy kicsit megismerni őt, akkor ez megnyithat egy kicsinyke ablakot háború dúlta, betegség emésztette lelkébe. És, hogy nőgyűlölő lett volna? Ugyan! Aki így ír a nőkről, aki csak a páros életet tudja boldog életként elképzelni, az nem gyűlöli a nőket. 

Tartsatok velem a Nagy-Gárdonyi-projekt következő részében is! 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra