A 25. Könyvfesztiválra jelent meg Naomi Alderman: A hatalom című disztopikus, science fiction regénye, melyet olyan nevek ajánlanak, mint Emma Watson, vagy Barack Obama, hangsúlyozva mondanivalója fontosságát. Épp most olvasom a könyvet, nagyon gyorsan haladok vele, és a későbbiekben biztosan születik majd róla egy bejegyzés is. Utána akartam olvasni az írónőnek, így botlottam bele abba az interjúba, amit a Los Angeles Times munkatársa Swapna Krishna készített. Az eredeti szöveg ITT olvasható. A kép alatt, már a fordítást találjátok, jó szórakozást hozzá!

Mi történne, ha a nők egyszeriben kifejlesztenének magukban egy olyan képességet, amivel erősebbé válnának a férfiaknál? Hogyan változtatná ez meg a nemi szerepeket a társadalmunkban? Naomi Alderman könyve, a Hatalom ezt próbálja megfejteni; megváltozik a világ, amikor a tinédzser lányok elektromos erőre tesznek szert, és képesek azt használni a férfiakon. A könyv az Egyesült Királyságban megnyerte a Baileys Women díjat, fikció kategóriában, Skype-on beszélgettem az íróval, Naomi Aldermannal a kezdetekről, mentorával, Margaret Atwoddal való közös munkájáról, és a nők szenvedésének felfedezéséről, melyek ehhez az erőteljes, specultative fiction témájú (disztópia, sci-fi keveréke) regény elkészüléséhez vezetettek.

Honnan jött a szikra (szándékos szójáték) a Hatalom megírásához? Mi késztetett arra, hogy megírd ezt a történetet?

Mindig is olvastam science fictiont (tudományos fantasztikum), és nagyon szerettem a feminista science fictiont. Nyilvánvalóan A szolgálólány meséje az, amiről mindenki beszél mostanában. Ugyanakkor szeretem Ursula K. Le Guint, és Octavia Butlert, Marger Piercyt is. Nagyon érdekelt az a mód, ahogy a sience fiction képes bemutatni azt, hogy a világunk mennyivel másabb is lehetne, nagyon izgalmasnak találom.

Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy olyan pillanat, amikor megvilágosodik, és ez a pillanat sok nő életében a Harvey Weinstein ügy után jött el, ami nagyon érdekes bizonyos szinten. Úgy érzem, az a pillanat volt az, amikor minden előkerült a pincéből, amiről tudtad, hogy már rég ki elő kellett volna szedni, hiszen 30 éve ott porosodik. Mindent előszedsz, kiterítesz és egyszerűen belevágsz. „Ó nézd csak mindezt, és nézd csak mi minden borítja. Undorító.” Ez az első lépés abba az irányba, hogy jobbá tegyük a dolgokat

Volt egy pillanat, amikor én is elkezdtem tisztán látni. Épp felszálltam a metróra Londonban, és megláttam egy filmplakátot, amin egy gyönyörű nő sírt. Valami egyszerűen eltört bennem, mert egy borzasztó szakításon voltam túl éppen, minden reggel sírva ébredten, aztán megpróbáltam túlélni a napot. Úgy gondoltam, hogy ilyen világban élek. „Hé, ahogy most sírsz, folytasd csak, ez nagyon szexi, fantasztikus. Szeretjük, amikor a nők sírnak. Szeretjük, amikor a nők szenvednek. Még többet ebből. Hé, ez nagyon vonzó.” Elkezdtem dühösen arról gondolkozni a metrón, hogy mit kellene tennem, vagy minek kellene ahhoz megváltoznia a világban, hogy egy olyan plakáttal üljek szemben, amin egy nagyon gyönyörű és vonzó férfi sírna.

A keret, amely körülfogja a könyvet, patriarkális (férfi központú). Egy férfi író bemutatja az általa írt, A hatalom című fantasztikus történelmi regényét. Miért választottad ezt a módot arra, hogy elmeséld a történetet, és mit mond ez el a nemi szerepekről és normákról?

Több oka is van. Néha azt mondom, hogy: „Ó, ez vicces”. A regény meglehetősen szívszaggató, és akkor valami viccessel zárul. Úgy éreztem, hogy ez egy jó és kedves ajándék az olvasóknak.

Ez egy meglehetősen nyilvánvaló tiszteletadás A szolgálólány meséjének. Margaret Atwood a mentorom volt, amíg írtam a könyvet, és ez egy igen szerencsés dolog. Csak a jóisten tudja, hogy a csillagok milyen együttállása eredményezte ezt, de tudod, igazából egyszerűen csak hálás vagyok érte.

Ugyanakkor úgy éreztem, hogy van valami, ami miatt ez a könyv nem létezhetne egy patriarkális rendszeren kívül. Ezért beszélnek az emberek a regényről, mert a regényírás nem tesz mágikusan immunissá a szexizmussal szemben. A problémák, amelyeket a könyv bemutat, a nyilvános beszélgetések a könyvről, mind-mind magával vonja a szexizmust is. Akkor is jelen van, amikor az írói karrieremről beszélünk. Akkor is jelen van, amikor egy nő által írt könyvet kap valaki kézhez.  Elmesélek egy történetet, és még az a gondolat, hogy el kell mesélnem sem mentes azoktól az erőktől, amikről a könyvben írok.

Annyit tehetek, hogy megpróbálok egy olyan könyvet írni, ami elgondolkoztatja az olvasót arról a hatásról, amit ez okozna a saját életükben. Volt néhány igazán fantasztikus beszélgetésem, amióta megjelent a könyv, a közönség tagjaival, akik ezt mondták nekem: „Afganisztánból érkeztem, mit gondolsz, Afganisztánra is lenne hatása?” Azt feleltem: „Nem ismerem Afganisztánt, de kérlek, mesélj róla”

A könyvnek, magának a gondolatnak az a célja, hogy elkezdődjön egy beszélgetés, nem arra, hogy lezárjuk. Nincs meg mindenre a válaszom, de azt gondolom, hogy megegyezhetünk abban, hogy ez az új erő radikális változást hozna nagyon sok nő életében. Felfedeznénk valami érdekeset a világban, aminek a létezésével valamennyire tisztában voltunk, de nem vettünk róla tudomást. Hogy hány nő életét határozza meg a férfiak erőszakos viselkedése.

Honnan tudtad, hogy író akarsz lenni?

Ortodox zsidó lányként nőttem fel Észak-Londonban. Azt hiszem, olyan hét éves körül lehettem, amikor iskolai feladatként Józsefről és a testvéreiről kellett írnunk. Kicsit túlteljesítettem, hiszen tizenkét oldalt lett, miközben mindenki más egyet írt. A tanár annyira le volt nyűgözve, hogy kirakta a falra egy fogadóóra alkalmával. Azt gondoltam: Ó, ez valami olyan, amit igazán szeretnék, és úgy tűnik, hogy egész jó is vagyok benne.” Sok dicséretet kaptam, és ez megragad az emberben hét évesen.

Amikor tizenkilenc voltam írtam egy regényt, ami nem volt valami jó, de legalább befejeztem. Azt hiszem jó lett volna tudni, amikor ennyi idős voltam, hogy ez meglehetősen szokatlan, mivel az elkövetkezendő évtizedet kétségek között töltöttem. Ha tizenkilenc éves vagy, és befejeztél egy könyvet, ismerd el: Író vagy.

Még egy utolsó kérdés: Van bármilyen tanács, amit Margaret Atwood adott neked, hogy inspiráljon?

Nem írással kapcsolatos tanács volt, sokkal inkább magával az élettel kapcsolatos,  de azt gondolom, hogy minden nőre igaz.

„Mondd, többször nemet” - 'Say no more'

A képek forrásaként az eredeti interjú szolgált, mely megtalálható az alábbi linken: http://www.latimes.com/books/jacketcopy/la-ca-jc-alderman-power-20171027-htmlstory.html

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra