Az egyik legnehezebb feladat a blog indításában a névadás volt. Nem viccelek. Napokig, sőt talán hetekig agyaltam azon, hogy nevezzem el születendő felületemet.

A könyves blogok piaca telített, ez nem nagy titok. Egyenesen következik ebből, hogy a legkézenfekvőbb nevek is foglaltak, így meg kellett dolgoztatnom a szürke kis agysejteket (Poirot után szabadon).

Egyszer csak bekattant a név:

Ülj le mellém!

Tetszett a hangzása; meg szerettem volna szólítani a leendő olvasókat, így aztán nekiálltam beírni a blog nevét:

uljlemellem.blog.hu

Abban a pillanatban, ahogy leírtam, rájöttem, hogy ez körülbelül úgy hangzik, mintha nőiségem egyik felét kérném fel arra, hogy foglaljon helyet az asztalnál egy könnyed kis csevejre. Nem voltam benne biztos, hogy mások is társítanák-e, vagy csak én olvasok mindent ékezetek nélkül, ha már egyszer úgy van leírva. Viszont nem akartam kockáztatni. Kénytelen voltam tehát megváltoztatni, vagy ha úgy tetszik, kibővíteni a nevet, így kapva meg a végleges címet:

csakegypercre.blog.hu.

A teljes névvel egy meghívást szeretnék szimbolizálni az irodalom egy általam kreált kis szigetére.

Ülj le mellém! Igyunk meg együtt virtuálisan egy kávét/teát/fröccsöt, és gondolkozzunk el együtt egy-egy könyv értelmén, nézz meg néhány képet egy készülő adaptációból, vagy olvass interjút a kedvenc szerződdel.

Tudom, hogy sietsz; vár a munka, a gyerek, a takarítás, a párod már kiabál a nappaliból, hogy nem találja a zokniját, te meg látod a sarokban a kutyát, amint éppen azt csócsálja önfeledten, farkát csóválva. Szakadj ki a világból, nem feltétlenül órákra, csak egy percre! 

A blog neve egyben annak célja is lett, én pedig csak reménykedni tudok abban, hogy be is tudom majd teljesíteni azt. Nézz hát körül, olvasgass kicsit az oldalon!

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra