Ülj le mellém

Az Eiffel-torony árnyékában

Ajánló Edward Rutherfurd: Párizs című regényéhez

2020. április 09. - farmosidora

A még ki nem teljesedett rajongásom a családregények irányába - úgy gyanítom -, valahol Steinbeck-kel kezdődött. Néha irigylem azokat az embereket, akik bele tudják ásni magukat egy adott műfajba: megismerik a legfőbb műveket, írókat, fejből idéznek és úgy egészében süt róluk, mennyire otthon vannak a témában. Én erre sosem leszek képes. Nem tehetek róla, engem a változatosság gyönyörködtet: a jelenlegi négy olvasmányom három műfajból került ki.

Vannak könyvek, amelyek már a küllemükkel is azt sugározzák: olyan jól mutatnék a polcodon, vigyél haza! Ez volt az első gondolatom akkor is, amikor megláttam  Edward Rutherfurd vaskos regényeit egy könyvesbolt kínálatában. Gyönyörűek, egységesek és rendkívül érdekesnek tűnnek. A legnagyobb városok történetei csak arra várnak, hogy elmerüljek mozgalmas mindennapjaikban.

 

covers_366189.jpgÍró: Edward Rutherfurd

Kiadó: Alexandra

Megjelenés ideje: 2019.

Oldalszám: 742

Műfaj: családregény, történelmi regény

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/edward-rutherfurd-parizs

 

 

Fülszöveg:

Minden ​városnak, akár az egyes embereknek, megvan a maguk élettörténete. Csakhogy a város élettörténete a benne lakók sorsának kusza szövedékéből áll össze, és nem ismer időbeli határokat. Fokozottan igaz ez egy olyan városra, amely alapítása óta az európai kultúra és civilizáció középpontjában áll.

Edward Rutherfurd eposzi igényű nagyregényében Párizs életét meséli el, mégpedig néhány család évszázadokon átívelő történetének megrajzolásával. Találkozunk itt konzervatív, arisztokrata dinasztiával és kétkezi, forradalmi eszméket valló munkáscsaláddal csakúgy, mint a város gazdasági vérkeringését biztosító polgári és üldözött zsidó famíliával. A generációk sorsa úgy fonódik össze, mintha az egymást váltó nemzedékek az előző feladatot folytatnák, vagy éppen az ősök átkát szenvednék el. Egyvalami mégis összetartja ezt a sokféle sorsot, a világ úgy hívja: PÁRIZS.

Rutherfurd lenyűgöző tablójának szemlélése közben végigkövethetjük a Fény Városának viharos történelmét, de mindig a felemelkedő vagy éppen elbukó emberi sorsok fénytörésében. Hogy amikor az olvasó befejezi ennek a könyvnek az olvasását, az egyik szereplő megvilágosodását átélve kimondhassa: „Rájöttem, hogy az élet csodás, és hatalmas misztérium.”

A Párizs lehetne a kép a nagyívű jelző mellett a szótárban, az ezerkétszázas évektől egészen 1968-ig tart a regény cselekménye, mely során hat nemesi, közrendű és munkás család életét követhetük nyomon:Le Sourd, De Cygne, Renard, Blanchard,Gascon,  Jacob . Az történetvezetés nem lineáris, fejezetenként ugrunk szépen cikkcakkosan előre majd hátra. Bevallom, engem ez most zavart. Talán csak amiatt, mert a "jelen" szálat élveztem a legjobban, talán, mert néhány időszakban még egy kicsit több időt töltöttem volna, mert olyan kurtán furcsán ért véget. Sokkal nehezebb úgy követni a cselekmény vonalát, hogy amikor már nagyon beleéled magad egy adott korba, akkor erőszakkal kirángatnak onnan és visszahajítanak a múlta, hogy tessék, most érdekeljen ez. Erősen el is gondolkoztam, hogy tegyek-e próbát a többi regényével, ha jól láttam, hasonlóan vannak felépítve. Nagyon vonzanak, de ne tudom, fogom-e őket élvezni így.

Azért természetesen azt is meg kell hagyni, hogy Rutherfurd stílusa nagyon jól áll a műfajnak (vagy a műfaj áll jól neki, nézőpont kérdése): a szálak össze-össze érnek, a történet érdekes és izgalmas. Nem kíméli a szereplőket, amit én és az enyhe mazochista hajlamom örömmel vettünk tudomásul. A franciák jelleme pedig átsüt a lapokon, emiatt pedig párszor szívesen kidobtam volna az ablakon, csak féltem, hogy ha eltalál valakit, az fix, hogy ottmarad. Persze, azt nem tudom, mennyire sztereotip ez az egész, de a történelmi tényekkel alátámasztott húzásaikat például elég nehéz kétségbe vonni. Elképesztő, mennyire leragadtak a dicső korban, büszkeségük előrébb való volt mindentől, ez a hozzáállás pedig hatalmas veszteségekkel járt a világháborúk során (is). 

Hatalmas előny, hogy helyet kapott a könyvben, a már említett hat család családfája, enélkül egész biztosan elvesztem volna úgy az első száz oldal során. Nehéz volt követni, ki-kihez hogy kapcsolódik pontosan, és elsőre tuti nem ugrott be egy három nemzedékkel korábbi család összetétele. Szeretem ezeket a pluszokat a könyvekben, legyen szó az itteni családfáról, térképről, jegyzetekről, bármi, ami segít még jobban beilleszkedni az adott korba, környezetbe.

 

 Surgit nec mergitur- Hánykolódik de el nem süllyed. Párizs egész története néhány szóba sűrítve.

 eiffel-tower-349818_1920.jpg

 

Tulajdonképpen nagyjából azt kaptam, amit vártam a könyvtől, egyedül az időben való ugrálás módja nem tetszett igazán. De rengeteget tanultam, kutatásra ösztönzött: olvastam királyokról, írókról, épületekről a regény hatására, és ha ilyet vonz magával egy történet, azt mindig pozitívumként élem meg. Egyre jobban kedvelem a francia irodalmat és történelmet, élvezem, hogy ismerősebbek a személyek, események. A nevek kiejtése még mindig gondot okoz, magamban jókat szoktam nevetni azon, hogy egy francia mit szólna ahhoz, ahogy a neveik a fejemben csengenek.

Nagyon szerettem, hogy a szereplők ténylegesen emberiek voltak, hibáztak (hajajj de még mennyit és milyet), elbuktak és felemelkedtek. Volt akit megjelenésekor nagyon szerettem, aztán eltelt laza ötven év, és puszta kézzel meg tudtam volna fojtani a saját nyakkendőjével vagy harisnyájával. Remek volt a történelmi személyek megjelenése; Monet, Zola, Eiffel és társaik üdítően villantak fel a lapokon. Szívesen elmennék abba a Párizsba, ahol ezer színnel virágzott a művészet, és lépten-nyomon korszakalkotó zsenikbe botolhattunk bele.

Ajánlom ezt a könyvet akkor, ha szeretnél többet megtudni a franciákról, a történelmükről, a művészetükről, a csodálatos Párizsról. Én sokáig olvastam (körülbelül egy hónapig), de ez ne tántorítson el, tartottam egy jókora szünetet a felénél. Amikor folytattam semmi gondot nem okozott felvenni a cselekmény fonalát, olyan, mint egy összefüggő novellás gyűjtemény. Még rejtély, megpróbálkozok-e később mondjuk a Ruszkával (halkan megsúgom, szerintem meg fogok).

 

 

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr4915578050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása