Ahogy telik-múlik az idő, egyre közelebb állnak hozzám a történelmi regények, bár még csak a küszöbön toporgok azon agyalva, melyik ország, és mely időszak érdekel a leginkább. A történelmi krimiknek viszont egyre kevésbé tudok ellenállni, és Niklas Natt Och Dag - akinek a nevét egy igen egészségtelen, ám virtuóz nyelvcsavarodás után sem tudnám hibátlanul kiejteni -, bebizonyította, mennyire hihetetlenül jó könyvet lehet írni ennek a két műfajnak a vegyítésével.
Kiadó: Alexandra
Megjelenés éve: 2018
Eredeti cím: 1793
Eredeti megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 446
Műfaj: krimi, thriller, történelmi
Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/niklas-natt-och-dag-1793
Sokszor nem olvasom végig a szerzői utószót, ez alkalommal viszont kivételt tettem, mert szükségem volt a levezetésre az utolsó oldalak után. Akit kicsit is érdekel a téma, tisztában van vele, milyen embertelnül nehéz dolga van a kezdő íróknak első könyvük publikálásával kapcsolatban. Sokkhatásként ért egy bekezdés, ami éppen erről szólt.
Fredik Backman, te igazabb barátja voltál a kéziratomnak és nekem, mint amilyet valaha is ki tudok érdemelni....Csupán néhány szerencsés kezdő író érezheti a könyvét övező várakozást, mi, többiek megtanuljuk elviselni a visszautastást. Amikor a legreménytelenebbnek tűnt a helyzet, te felajánlottad, hogy saját zsebből fedezed az 1793 kiadását. Ragyogó fény voltál a számomra a legnagyobb sötétségben, és ezt soha nem fogom neked elfelejteni.
Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen elképesztően jó könyv megjelentetése nehézségekbe ütközött. Szerencsések vagyunk, hogy Fredrik ilyen csodás barátja és támogatója volt, hiszen Niklas kiváló író, aki egyik pillantról a másikra fordít a sztorin úgy, hogy utána már képtelen voltam letenni azt. A történet kényelmesen elhelyezkedett a mellkasomon, oldalról-oldalra növelve a nyomást, és egészen az utolsó betűig éreztem a súlyosságát. Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy az egyik legősibb nemesi család sarja. Csak akkor jöttem rá, hogy Cecil Winge arca a fejemben mindvégig az íróé volt, amikor elkezdtem képeket keresni a bejegyzéshez.
Foto: Juno PR (forrás)
Fülszöveg:
III. Gusztáv király halott. Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy az álarcosbálon eldördült a végzetes lövés. A trónörökös kiskorú, a háborús évek kiürítették az államkincstárt. Az országot ellentétes érdekek irányítják, az egyszerű emberek nélkülöznek. Senki nem bízik senkiben. Mindenütt elégedetlenség és rettegés.
1793 őszén egy holttestet találnak a Kamarában, az eliszaposodott vizű stockholmi tóban, amely elnyeli az egész södermalmi szegénynegyed hulladékát. A halott végtagjait megcsonkították, de a sebek nem frissek. Cecil Winge éles eszével már korábbi eseteknél is segítségére volt a stockholmi rendőrkapitánynak. Winge egészsége már nem a régi, de nem tagadhat meg egy utolsó szívességet. Szorít az idő, miközben emberemlékezet óta a legkeményebb stockholmi tél közeleg. Niklas Natt och Dag négy különböző szereplő perspektívájából láttatja, ahogy a késő gusztaviánus kor fényes pompája mögül elénk tárul egy nyomor és erőszak uralta hús-vér korszak, ahol azonban már éled a remény, és közeleg a változás, amely végül modern társadalmunk születéséhez vezet. Az 1793 éjsötét, komor világával a szerző egy jól irányzott ökölcsapást mér Svédország XVIII. századi történelmének idealizált ábrázolására.
A fülszöveget még a könyv megvétele előtt hónapokkal olvastam, így csak nagyjából tudtam, mire számíthatok majd.. Szokásomhoz híven heteket töltött érintetlenül a polcon, csupán néhány kulcsszóra emlékeztem: megcsonkított holttest,18. század, megbontja az idealizált történelmi képet.
Meglepetésként ért a szemszögváltás, de remekbeszabott húzás volt. Az első nagyobb blokkot kicsit csalódásként éltem meg, valahogy úgy éreztem, több is lehetne ebben a történetben. Ó igen, és volt is! A második szemszög totálisan ledózerolt. Még romokban hevertem, magzatpózban a padlón, amikor belém rúgott a harmadik, ezt szorosan követve a negyedik rész. Fájdalmas, húsbamaró élmény volt. És én minden percét élveztem. Mazochista vagyok? Ha krimiről van szó, csak igennel felelhetek.
Az évek során felhalmozott olvasmányok egyre magasabbra teszik a lécet krimiügyileg. Nem elégszek meg egy érdekes központi témával, ha a körítés, a karakterek, a logika ezt nem támogatja kellőképpen, akkor sutba vele. Az elmúlt időszakban kevés könyv érte el ezt a hatást nálam, utoljára talán J.D.Barker és zseniális 4MGY sorozata volt erre képes.
Foto: Fredrik Streiffert (CC BY)
Niklas történetvezetése bravúros, első körben nem mindig tudtam, hogy melyik szál, hogy fog kapcsolódni a többihez, de minden a helyére került idővel. A 18. századi Stockholm pedig lehúzott a mocsarába, hogy nyakig sárosan kövessem, ahogy a halálát elodázó Winge és félkarú segítője őrült hajszába fognak a megcsonkított, ismeretlen halott gyilkosai után.
Ez az a könyv, amiről nem tudtam röviden mesélni. Ha megkérdezte vőlegényem, hogy: na, milyen a könyv? Akkor rendszeresen fél órás kiselőadásokat tartottam, hogy ki kivel, és miért, és mikor, és amúgy is, úristen!
Imádtam, hogy még csak meg sem fordult a fejemben, hogy a szereplők majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt nem jut osztályrészül igazán boldog, csillámpónis vég senkinek. Ez nem egy ilyen kor volt, bocsika. A sokszor gyomorforgató jelenetek vászonra kívánkoznak, és egy zseniális szereplőgárdával hatalmas kasszasiker lehetne.
Ha a gondolat sugall valamit, de a valóság mást mutat, akkor a gondolatnak kell a hibának lennie.
Hús vér történet, ami szadista realitásával, karakterei esendőségével és történelmi hűségével alkot egy igazán remek történelmi krimit. Stockholm részletgazdagon jelenik meg a szemünk előtt, szinte érezzük az utca, a kocsmák szagát, ami ennek a könyvnek az esetében inkább átok, mint áldás, de annyi bizonyos, hogy tapintható közelségbe hozza. Már csak azt remélem, hogy Niklas Natt och Dag termékeny íróvá növi ki magát, és még nagyon sok, az 1793-hoz hasonló regénnyel örvendeztet majd meg minket.
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
