A húszhúsz már több, mint két hete tart, így jócskán ideje elengedni a múlt évet. Olvasás terén igen hektikusra sikeredett; volt olyan hónap (április), amikor egy darab könyvet sem sikerült elolvasni és volt olyan (november), amikor kilencnek értem a végére. A kitűzött hatvan könyvet ugyan nem sikerült elolvasnom, de szép számmal akadtak remek élmények abban az ötvenháromban, amelyek végigvezettek 2019-en.
Ebben a bejegyzésben szeretném összegezni kicsit, miket szerettem leginkább és melyek voltak azok, amik csalódást okoztak. Melyik műfajok határozták meg az évet, mik kerültek háttérbe. Munkahelyi ártalom - amiért előre is bocsánatot kérek -, hogy szeretem számszerűen is összegezni, mit tartogatott nekem az elmúlt év. Lássuk!
Nem voltam kimondottan sem tudatos, sem eredményes a világhódító terveim megvalósításában. Nem titkolt célom, hogy minden reálisan lehetséges ország irodalmából olvassak el legalább egy művet. Záró határidőm nincs, csak épp, ahogy jól esik. 2019-ben:
- 23 magyar
- 17 amerikai
- 4 francia
- 4 svéd
- 2 angol
- 1 norvég
- 1 olasz
- 1 észak-koreai
- 1 kínai
szerző tollából származó művet olvastam. Azt hiszem egész jó kis multikulti sült ki a dologból. Fogadom, hogy idén még színesebbre festem a nemzetközi palettámat.
Ha kilóghatok a 2019-es évből, akkor a leghosszabb ideig Örkény István: Egyperces novellák című kötetét olvastam (806 napig), ha nem, akkor Kondor Vilmos: A haldokló részvényes a győztes a maga 153 napjával. Mivel ezek novelláskötetek, még mentegetem magam egy kicsit, és ideveszem Dacre Stoker – J.D. Barker: Dracult is, itt már barátságosabb a szám, 69 napig tartott, hogy a végére érjek, pedig az egyik kedvenc könyvem volt a múlt évben.
Az alábbi olvasmányokat még azon a napom be is fejeztem, amikor kezdtem: Péterfy-Novák Éva: Egyasszony, Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, Krausz Emma: Osztálykép, Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél. Ezeken kívül is meglepően sok olyan könyv volt, amit egy nap alatt faltam fel, szám szerint további nyolc.
Műfaj téren kicsit fejnehéz a mérleg, hiszen 14 történelmi témájú regényt és 13 krimit olvastam. Még soha nem olvastam ennyi történelmit, így kimondottan meglepett ez a szám, arra számítottam, hogy a krimi számottevő lesz, hiszen az egyik kedvenc műfajom. Volt még 5-5 sci-fi és szépirodalom, 2-2 romantikus, horror, fantasy és lélektani, valamint 1-1 thriller, szürrealista, ismeretterjesztő, groteszk, mitológia, romantikus dráma, életrajz és memoár.
A leghosszabb olvasott könyvem Ken Follett: A megfagyott világ volt a maga 930 oldalával, a legrövidebb pedig Gárdonyi Géza: Zivatar pékéknél, ami csupán szerény 160. Átlagosan körülbelül 360 oldal körül mozogtak az olvasmányaim. Egész évben így összesen 19136 oldalt olvastam.
Elérkeztünk az ilyen évösszegzős bejegyzések egyik legérdekesebb részéhez, azaz a TOP 5 legnagyobb kedvenchez. Minden alkalommal kegyetlen nehéznek tartom ezt, nehezen veszem rá magam, hogy rábökjek öt könyvre, hogy igen, tényleg ezek voltak az év olvasásai. De most mégis megteszem:
- Péterfy-Novák Éva: Egyasszony: egy régóta halogatott tartozásom róttam le ezzel az olvasással. Kicsit sem bántam meg. Megrázó volt, elgondolkodtató volt. Hagytam, hogy fájjon, és a mai napig eszembe jutnak bizonyos részek. Boldogan emelem le a polcról néhanap a dedikált példányomat, és lapozom fel egy-egy résznél.
- J.D. Barker: A hatodik éjszaka: úgy vártam a 4 majom gyilkos sorozat befejező részét, mint a Messiást. Nem csalódtam, Barker fantasztikusan zárta le a történetet, úgy ahogy az megérdemelte. Csak remélni tudom, hogy jó sok könyvet ír majd még.
- Cixin Liu: A háromtest-probléma: karácsonyi ajándékba kaptam a férjemtől ezt a sci-fit. Többször olvastam már róla, de bevallom, féltem tőle (mármint a könyvtől, nem a férjemtől). Ez bizony kőkemény tudományos fantasztikum, nem könnyíti meg a dolgod egy kicsit sem. A történet, a benne lévő teória azonban mindenért kárpótol. Alig várom, hogy belefogjak a jóval vaskosabb második részbe.
- Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek: az év egyik legnagyobb sikerkönyve engem is elbűvölt, imádtam minden sorát és azt kell mondjam, megérdemelt volt az őrület körülötte.
- Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes: no igen. Sokat gondolkoztam, Gézu bácsi melyik könyvét, novelláskötetét rakjam fel a listára, mert hogy rajta a helye, ahhoz egy pillanatig sem fért kétség. Imádom a sorok között megjelenő mélységes fájdalmat, szerelmet és azt a bölcsességet, amivel képes szórakoztatóan mesélni.
Sajnos nem csak szuper könyvekben bővelkedett az év, voltak csalódások is. Talán nem annyi, mint a korábban, de azért össze tudtam állítani itt is egy TOP 5-ös listát:
- David Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt: aki ismeri és szereti Stieg Larsson Millenium sorozatát, annak nem is nagyon szükséges magyarázni, miért fáj nekem ez a könyv. Kár volt David, kár volt.
- Pan-dji: Vádirat: Talán az volt a gond, hogy még élénken élt bennem Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel című fantasztikus története. Sajnos ez meg sem közelíti.
- Samuel Bjørk: Őzike: elkerekedett szemmel és teljesen értetlenül olvastam a Holger Munch & Mia Krüger sorozat harmadik részét. Az első kettő közelébe sem tud érni, pedig úgy vártam, hogy megkaparintsam. Mi történt Samuel?
- Dan Brown: Digitális erőd: ez a Dan Brown, nem az a nem Brown, aki a Da Vinci-kódot írta. Legalább is ezt mondogattam magamnak. Annyira unalmas, sablonos volt a Digitális erőd. Kár érte, akár jó is lehetett volna a témája alapján.
- Szabó Magda: Az őz: félve raktam fel a listára, gondolom jó sokan meg is köveznétek érte. Szabó Magdát szeretem, imádom, ahogy ír, amiről ír. Ezen a regényen egyszerűen nem tudtam fogást találni. Lehet, hogy rossz időben olvastam, lehet hogy rossz hangulatban, vagy egyszerűen csak annyi jót hallottam róla, hogy előre az egekbe magasztaltam, onnan pedig könnyű lepottyanni. Megütöttem magam. Fájt.
Ami pedig a jövőt illeti, alig várom, hogy újabb és újabb történetekkel ismerkedjek meg és mesélhessek nektek róluk. A bővebb terveimről tervezek még egy bejegyzést.
Tartsatok velem 2020-ban is!
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
