Egy egészen más típusú karantén

Ajánló Moskát Anita: Horgonyhely című regényéhez

2020. április 13. - farmosidora

Szívügyemnek tekintem a hazai kortárs szerzőink megismerését és népszerűsítését. Hosszú út áll még előttem, sok ezer olvasásra váró oldal, de valahol el kell kezdeni. Folyamatosan bukkanok újabb és újabb kedvencekre, akik tolla hegyéből - avagy klaviatúrájukból - olyan remek könyvek látnak napvilágot, amelyeket még sokáig emlegetni fognak. Moskát Anita pedig ilyen.

Időrendben visszafelé haladok művei megismerésében: először az Irha és bőrt olvastam (az ajánlót IDE kattintva olvashatod), másodjára pedig a Horgonyhelyet vettem kézbe. Ritkán fog meg ennyire egy borító, ám Marcela Bolívár munkája szemkápráztató, oldalról-oldalra jobban kötődtem hozzá. 

covers_352540_1.jpgÍró: Moskát Anita

Kiadó: GABO

Megjelenés ideje: 2015. június 4.

Oldalszám: 440

Műfaj: fantasy, 

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/moskat-anita-horgonyhely

Fülszöveg: Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

A Horgonyhely az első perctől magával ragadott. Egy olyan világba csöppenünk bele, ahol a terhes nőkön kívül senki sem képes elhagyni a horgonyhelyét (azaz a születési helyét) körülvevő, precízen kiszámolt lépés-sugarú kört. Bizonyos szempontból nézve egy jókora karámba zárták őket, ahonnan fizikálisan képtelenek kilépni. A természet rendje feloldhatatlan ellentétet generált a két nem között. A férfiak csak gyűlölni tudják a nőket, akik azonnal kiváltságos helyzetbe kerülnek, mihelyt gyermeket hordanak a szívük alatt. A nők pedig erősen visszaélnek a lehetőségeikkel: a férfiakat két lábon járó gyerekgyárnak, sőt mi több, rabszolgának tekintik. Gyermekeik pedig csupán addig fontosak, amíg bennük növekedve esélyt biztosítanak a horgonyhelyük elhagyására. 

Főszereplőnk Vazil, hajón látta meg a napvilágot, így abban a kivételes helyzetben van, hogy az lett a horgonyhelye, így képes városok között utazni, kereskedni. Életét a női vándorlási képesség okainak kutatásának szenteli, megszállottá válik. Esténként a súlyosan büntetendő elveit hirdeti az egyenjogúságról az azt meghallgatni hajlandó elnyomott férfiaknak. Pontos naplókat vezet a terhes nőkben végbemenő változásokról, ám a titok nem hajlandó felfedni magát. Élveztem azokat a részeket, ahol a feljegyzéseibe kaptunk betekintést. Tizenéves lánya, Helga el akar menekülni közös otthonukból, ám ehhez teherbe kell esnie. Ahhoz mennyire kell elkeseredettnek lenni, hogy egy fiatal lány úgy döntsön, inkább nekiindul a nagyvilágnak egy gyerekkel a hasában, csak ne kelljen tovább az apjával egy levegőt szívnia. 

Lars kiszolgáltatottként él felesége Selma mellett, aki kiöregedett testével újabb gyermeket követel tőle. Lars azonban sokkal veszélyesebb, mint elsőre látszik. Nagyon szerettem a karakterét, az ő személyes tragédiája remek szál volt a történetben. Egyszerre voltam mérges bizonyos húzásai után, és szántam ezt a szerencsétlent, aki egyszerűen a környezeti hatások áldozatává vált. Talán nem is volt lehetősége más férfivá válni.

Kimondottan üdítő egy fordított verziót látni, elnyomott nők helyett, elnyomó nőkről olvasni. Ha azt hisszük, csak férfiak lehetnek olyan erőszakosak, hogy maguk alá utasítsák a nőket, akár szó szerint, akár átvitt értelemben véve, akkor áltatjuk magunkat. Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy ha a nők kezébe ilyesféle hatalom összpontosulna, simán létrejönne a regényben felvázolt társadalmi berendezkedés. Ahol az erő, ott a hatalom, ahol megjelenik a hatalom, csak idő kérdése, és felüti a fejét az elnyomás is. 

 

Ki tudod vágni az emberekből az emlékeiket? Ki tudsz belőlük hasítani olyan szövetet, amire azt mondod, ezek a vágyaik, ez a fájdalmuk, ez a csont a szeretetük? Ha felboncolsz valakit, aki rettegve halt meg, nyomot hagy a félelem a testükön?

(részlet a könyvből)

 

marcela_bolivar2.jpg

 A kép forrása Marcela Bolívar hivatalos oldala: http://www.marcelabolivar.com/

 

Rendkívül bátor és okos történet ez. Imádom, hogy nem finnyás, nem finomkodik: ha durván kell valamit kimondani, akkor azt igenis kőkeményen és durván mondja ki. A lapokról süt a gondoskodás, amivel írták, a téma iránti szenvedély és alaposság. Egy-két dologról szívesen beszélgetnék, mert maradtak kérdéseim, van bennem néhány: miért? Szerettem, ahogy összeértek a végén a szálak, ahogy a karakterek fejlődtek, rájöttek a hibáikra, vagy tovább halmozták őket. Ahogy képesek voltak a megbocsátásra, vagy ahogy képtelenek voltak elengedni a bosszú érzését. Komplex történet, komplex karakterekkel. Minden megvan bennük, ami igazán élővé teszi őket: motiváció, ballépések, félreértések, akarat, dac, düh és néhol megcsillannak a boldogság lopott pillanatai is. Olyan okosan épülnek fel, hogy egyszerűen képtelen voltam utálni legtöbbjüket. Jó persze volt akit így is tudtam: Dagrun és Selma elég gyűlölhető karakterek.

Moskát Anita már huszonévesen úgy írt, hogy azt sok érett író megirigyelné. Nem tudom, készült-e már bármilyen fordítás a műveiből, de tény, hogy simán megállnák a helyüket a nemzetközi piacon is. Elképesztően jól láttatja a környezetet, az eseményeket; érezni a fjordok közt fütyülő szél hidegét az arcunkon és a föld ízét a szánkban. Én legalább is erre fogtam, hogy két fejezet közt olykor letoltam egy kiskanál nutellát. 

Ajánlom azoknak, akik nem hiszik el, hogy vannak remek kortársaink. Azoknak, akik szerint a nők gyengébb fantasyket írtnak. Azoknak, akik vágynak egy szókimondó regényre. Azoknak, akik szeretik a lendületes történeteket, ahol a cselekményt izgalmas karakterek viszik előre. Azoknak, akik karantén-olvasás címszó alatt keresnek maguknak valami izgalmasat, hiszen a könyv valósága egy egy picit a mai valóságunkká vált.

Ha benned is maradtak kérdések, vagy éppen nagyon profinak érzed magad ebben a világban, írd hozzászólásban!

 

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr1315605608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.