Feltámad-e hamvaiból az ópiumfüggő főnix?

Ajánló R. F. Kuang: Sárkányköztársaság című regényéhez

2020. július 27. - farmosidora

Lángokban álló birodalom, emberek uralma alá hajtott sámáni erők, ettől megbomlott elméjű hősök, mindent kibíró barátságok és ingatag szövetségek jellemzik a Sárkányköztársaságot, mely a piszokmód fiatal R. F. Kuang tollából csordult fantasysorozat, a Mákháború második része.

Az 1996-ban született R.F. Kuang talán nem is olyan piszokmód fiatal, csak én döntöttem úgy, hogy minden írót, aki nálam fiatalabb ebbe a kategóriába sorolok. Egy biztos! Vérzik a szívem az elmaradt dedikálás miatt, hiszen ha a kijárási korlátozás nem kaszálja el a Könyvfesztivált, Magyarországra látogatott volna. No, de most már kár bánkódni, nézzük inkább mit tartogatott a Sárkányköztársaság!

covers_579170.jpgÍró: R.F.Kuang
Cím: Sárkányköztársaság
Sorozat: Mákháború 2. rész
Borító: Chang Jung Shan
Kiadó: Agave Könyvek
Első megjelenés: 2019
Olvasott példány megjelenési ideje: 2020
Oldalszám: 672
Műfaj: fantasy

Olvasási idő: 2020. június 30.→ 2020. július 15.

FülszövegNikannak ​a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.

Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos hatalmával. Mert már nincs semmi, amit Zsin ne áldozna fel az országa megmentéséért… és a bosszúért.

...Én utálom a háborút. (...) Mindenkinek gyűlölnie kellene, mert aki nem így van ele, azzal valami nincs rendben. Nem? De én katona vagyok. Csak ehhez értek. Szóval, nem azt kellene tennem? Mármint néha úgy gondolom, talán le tudok állni, talán csak úgy elfuthatnék az egész elől. De amiket láttam, amiket tettem...onnan már nincs visszaút.

Ahogy végignézek a könyvespolcomon, nem roskadozik éppen fehér borítójú könyvek alatt, pedig annyira gyönyörűek a maguk letisztultságában. Képtelen vagyok szó nélkül elmenni amellett, milyen zseniális munkát végzett Chang Jung Shan ezekkel a kötetekkel: mind a fedőlap, mint a hátlap káprázatos. Bízom abban, hogy a kiadó a harmadik résznél is megtartja az eredetit, mert ha csak az utolsó fog kilógni a sorból, sanszos, hogy sikítófrászt kapok.

Az első részben imádtam a Szinegardban játszódó részeket, határozottan megidézték az egyik kedvenc fantasy sorozatomat (Patrick Rothfuss: A szél neve ). (spoiler, a szöveg a kijelölés után lesz látható)Sajnos azzal is tisztában voltam, hogy ezt a hangulatot már nem kaphatom vissza, lévén, az iskolát a földdel tették egyenlővé. (spoiler vége) Szereplőinknek fel kell nőniük a háború borzalmaihoz, amit több-kevesebb sikerrel valósítanak meg. Zsin gyakorlatilag teljesen szétesett, ópiummámorba menekül tettei követkeménye elől, miközben a nyakába szakad a Ceko parancsnoksága és nem mellesleg egy egész birodalomra kiterjedő háború is. A Nöstényvipera elleni bosszú élteti, talán ez az egyedüli cél, ami életben tartja, azonban Zsinről sokminden elmondható, csak az nem, hogy felkészült lenne. 

Nagyon örültem, hogy tágult a látóhatár, egyre inkább érződik egy Nikara=Kína, Mugeni Föderáció=Japán, Heszperia=Nyugati társadalmak megfeleltetés. Belépnek a képbe a heszperiaiak, kapunk egy tipikusan utálható népet, akik fejlettségük, valamint hadászati előnyük teljes tudatában és önhittségében jöttek megnézni, mit művelnek a barbárok keleten, hogy aztán nagy kegyesen kihúzzák a Sárkány hadurat a szarból, ha épp úgy óhajtják. Pökhendi karakterei könnyen utálhatók, olyan érzés, mintha a Sárkányköztársaság hívei nem csak Szu Ta-csival, Nikara császárnőjével állnának szemben, de saját szövetségeseikkel is. 

A határvidéken élő népek életébe is bepillantást nyerhetünk némi előzménytörténettel megfejelve, melyek határozottan a kedvenc fejezeteimhez tartoznak. Tisztul a kép, hogy valójában ki-kivel van, jónéhány összefüggésről is lehull a lepel, belemászunk a sámánizmus útvesztőibe is. Nagyon, nagyon kellett a könyvnek egy ilyen magyarázóbb, de mégis rendkívül érdekes szakasz. 
phoenix-1995285_1920.jpg

De előbb-utóbb fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy pontosan miért is harcolsz. És a bosszún kívül találnod kell valamilyen más okot is az életre.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a karakterek mennyire elcsúsznak néhol. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ők tulajdonképpen még gyerekek, nem várhatom tőlük, hogy felnőtt fejjel gondolkodjanak, akkor sem, ha az adott szituációban elvárható lenne, hogy ne vágják be a durcát. Ez az egyik oldala annak, amiért műfajilag nagyon nehéz besorolni a Mákháború sorozatot, mert egyrészről itt vannak a fiatal, számomra sokszor logikátlanul cselekvő, mindent jobban tudó kamaszok, akik már-már tiszteletet érdemlő pofátlansággal szólnak be náluk magasabb pocízióban lévőknek. Nagyszájúságuknak, parancstagadásuknak pedig csak a legritkább esetben van következménye. Ugyanakkor nem is egyszer ugrott fel a szemöldököm a homlokom közepére bizonyos jeleneteknél, annyira kegyetlen, véres, (jó értelemben) szemét húzásokat tud felsorakoztatni az írónő, arról meg már ne is beszéljünk, hogy előszeretettel teszi el láb alól a kedvenceimet. 

Szeretném azt mondani, hogy a Sárkányköztársaságot nem érte el a középső kötetek betegsége, de nem tehetem. Tipikusan az a könyv, amit a felétől kezdtem el nagyon élvezni, így arra biztatom azokat, akik szerették az első részt, a másodiknál viszont megakadnak, hogy folytassák, mert a vége pontosan azt nyújta, amire vártunk: háborút, árulást, vért, fájdalmat és csupa ehhez hasonló vidámságot. Mintha az írónő is félúton veszett volna el úgy a saját világában, hogy mert tizenkilencre még lapot húzni, amitől - ha szabad ilyet mondanom - igazán tökös lett a könyv. Az utolsó háromszáz oldalt seperc alatt olvastam végig, az utolsó oldalon egyenesen a levegőbe boxoltam, hogy: ez igen! Ez hiányzott!  

A Goodreads oldalon már megtalálható a harmadik kötet borítója és fülszövege (IDE kattintva megnézheted). Nagyon bízom abban, hogy a kiadó elhozza nekünk a sorozatot lezáró részt is, amelyből megtudhatjuk, hogy végződik Fang Zsu-nin története.

 

Köszönöm a könyvet az Agave Könyvek kiadónak! IDE kattintva bele is lapozhattok a regénybe.

 

  

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr2216036902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.