- Egy kenyeret, két csomag szotyit, és egy kiló savanyú káposztát kérek, Mihály bácsi!

A boltos megszokott mozdulattal nyúlt a polcra a kenyérért, majd a pultra zuttyant a két csomag napraforgómag is.

- A káposzta háltul van. - morogta termetéhez illő mély hangon, majd a raktárba indult. Mogorva ember volt, a gyerekek csak óvatosan, a legnagyobb titokban viccelődtek rajta, mert úgy hírledt, kitalálja kik élezik rajta a nyelvüket, s romlott csokoládét ad nekik. Katica körbenézett a boltban, s a szeme megakadt a Turbó rágón, szinte a szájában érezte az ízét, ami ugyan nem volt túl jó, de az autós matricával együtt aranyat ért. Nem tudta elszakítani tekintetét a rágós doboztól. Lenne-e benne vajon Volkswagen bogaras matrica? Mert neki olyanja még éppen nem volt, s nagyon áhítozott utána.

Lopva körülnézett, majd végig sem gondolva mit tesz, gyorsan zsebre vágott egyet. Épp az utolsó pillanatban, mert Mihály bácsi visszatért a káposztával, savanyú szagot húzva maga után. Komótosan visszasétált a pult mögé, bal kezének tömpe mutatóujjával beütötte a pénztárgépbe ezt az összeget is. A gyermeki agy lázasan pörgött, maga sem tudta hirtelen, hogy bánja-e a dolgot, de most már nem volt mit tenni. Mégsem bányászhatja már elő a zsebéből és pakolhatja vissza a dobozába. Mit szólna az öreg boltos? A szíve úgy verdesett keskeny kis mellkasában, mint egy apró madár.

Mihály bácsi őt nézte, ám ha látta is zavarát, nem tette szóvá. Katica gyorsan lerakta a pultra a papírpénzt, amit otthonról kapott, s tekintetét a földre szegezte. A boltos kiszámolta a visszajárót, a kislány pedig zsebrevágta, s gyorsan kisurrant a boltból a teli csíkos szatyorral. Ám az aggódást - mint az egészen kicsiny gyermekeknél szokás - hamar felváltotta az örömteli izgalom. Mi lesz ha tényleg benne lesz a Volkswagen bogár? Hogy fog a bátyja irigykedni rá. Ki tudja, talán még meg is szánja, nekiadja, s akkor Jancsi egész biztosan leül vele játszani egy kicsit cserébe. Erre a gondolatra szédült vigyor terült szét a nap barnította arcán, s lábait olyan gyorsan szedte hazafelé, ahogy csak tudta.

Hazaérvén a konyhaasztalra rakta a szatyrot, a visszajárót leszámolta édesanyja kezébe. Ő egy tíz forintost visszacsúsztatott a kislánynak, miközben rákacsintott majd megpuszilta a feje búbját. Katica egy ideig még téblábolt a konyhában, ám annyira láb alatt volt, hogy édesanyja megdorgálta:

- Jajj Katicám, hát nézd már rád lépek. Eredj már játszani valamerre, mert menten rád borul valami, aztán szépen nézünk majd ki.

Katica már ott sem volt. A kert végébe szaladt, óvatosan körbe pillantott, mintha bizony kilesnék, amint kincsét óvatosan előcsúsztatta a zsebéből. Apró ujjaival bontogatta a csomagolást, óvatosan, nem megtépve a papírt. A rágót azonnal a szájába gyömöszölte, s mohón rágni kezdte. Most a matricát vette szemügyre, ami ugyan nem a hőn áhított autó volt, hanem egy Bugatti, de vigyorogva vágta zsebre, mert még ez sem volt meg a gyűjteményében.

Ám ekkor megakadt a keze valamiben. A nyitott tenyerén a tízforintos feküdt. Épp a rágó ára. Legörbült a szája, s a pillanatnyi boldogság után könnyek gyűltek a szemébe. Mert ő lopott. Arra gondolt, hogy őbenne megbíztak. Őt boltba küldték. Őneki pénzt adtak a kezébe. S ez nagy dolog volt, hisz még alig kezdte meg az első osztályt. A rágó megkeseredett a szájában, s olyan kemény lett, hogy képtelen volt tovább rágni. Dühösen áthajította a szomszédba, majd' hasra esve a mozdulattól. A matricát apró darabokra tépte mérgében, s a zsebébe dugta a tízforintos érmével együtt.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra