A fagyos levegő gyorsan bekúszott a kabát melege alá. A nyaka köré tekert bordó sálon deres foltok ültek a kilélegzett levegő nyomán. Egyedül állt a megállóban, a hó pedig szakadt, mintha Holle anyó túlórázna, s csak rázná,  és rázná a dunyháját. Toporgott a hidegben, egyik lábáról a másikra állt, s néha a tenyerébe huhogott. Ami kevés kilátszott az arcából a sapka és a sál között azt a januári szél pirosra csípte, s már teljesen érzéketlen volt.

A sötét utcát szuggerálta az éjszakai buszjáratért. Már negyed órája ide kellett volna érnie, ám azóta nem hogy busz, de még egy árva autó, vagy gyalogos sem haladt el mellette. Ötpercenként arra gondolt, hogy nekivág gyalog az egy órás útnak, ám nem szívesen kaptatott volna végig az egész városon az éjszaka kellős közepén, így hát várt.

Valamivel később a távolban két apró fénypont sejlett át a sűrű ködön. Égre emelt tekintettel fohászkodni kezdett.

Kérleklégyabusz, kérleklégyabusz.

A vállai lentebb estek, s nagyot sóhajtott, amikor közelebb ért a jármű, s apró szusszanással kinyílt az ajtaja meleg levegőt eregetve a megállóba. A sofőrülésen egy különös, nagydarab férfi ült sofőrsapkában. Arcán gyermeki vigyor terpeszkedett, ahogy a szélvédőnek szavalni kezdte.

- Köszöntöm a kedves felszálló utasokat, a következő megálló a Bem  tér.

- Hála az égnek - nyögött fel, s bal lábbal már szinte a melegbe vezető lépcsőre lépett, amikor a sofőr ráemelte értetlen tekintetét, és feltartott tenyérrel megállította a mozdulat közben.

- Nem lehet felszállni.

- Ne szórakozzon velem. Húsz perce várom a buszt, mindjárt idefagyok.

- Sajnálom, de én nem szállítok utasokat.

- De hiszen épp most köszöntötte őket! És kint van a tábla, hogy 24-es busz.

- Ja, hát igen - mosolyodott el, miközben szabadkozva megvakarta ősz halántékát - az, tetszik tudni csak a hangulat miatt van. Már nyugdíjas vagyok, de imádok buszt vezetni.

- Éjjel kettőkor, ember?

- Végül is, mindenkinek kell egy hobbi, nem? Ez az időpont pedig épp úgy megfelel, mint bármelyik másik.

Majd minden további nélkül bezárta az ajtókat, és fütyörészve a gázra lépett a megállóban hagyva az utast, akinek arca immár nem csak a hidegtől vöröslött.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra