116 éve (1902. február 27.) született John Steinbeck amerikai író, aki olyan fantasztikus, lélekbemarkoló történetekkel ajándékozta meg az utókort, mint az Édentől keletre vagy az Egerek és emberek. Előbbi könyvével találkoztam először, az utolsó fejezeteket igyekeztem minél lassabban olvasni, csak tartson még egy kicsit. Csak még néhány fejezet ebből a megdöbbentően okos családregényből. Nagy hatással volt rám, és még ma is sokat gondolok rá, mert rengeteg mindenben nyitotta fel a szemem. Annyi bizonyos, hogy nagyon jó emberismerő volt, és remek karakterrajzokat tudott készíteni.

Steinbeck művei minden életkorban mást nyújtanak, más leckét tanítanak meg. De annyi bizonyos, hogy nem érdemes kihagyni őt a magánkönyvtárunkból, olvasmánylistánkból. Ismerkedjünk hát meg néhány érdekes mozzanattal az életéből

1. A kutyám megette a házimat! Ismerős kifogás? Nos, Steinbeck számára valósággá változott a (legalább is filmekben) oly gyakori magyarázat. Az Egerek és emberek egy korai vázlatát ugyanis megnyammogta az egyik kutyája. Ez Steinbeck egyik legismertebb műve, melybe saját tapasztalatait szőtte bele, hiszen az 1920-as években kétkezi munkát is végzett egy farmon, több száz vándormunkás között. Itt volt ideje megtapasztalni, mennyire kemény lehet az élet számukra, és úgy sejtem bőven volt miből ihletet meríteni a későbbiekben. A mű eredeti címe egyébként a Something That Happened, azaz Valami, ami megtörtént volt.

2. Egy rövid időre New York City-be költözött, ahol építőmunkásként dolgozott, és riporter volt egy újságnál, ám végül visszatért Kaliforniába.

3. Úgy tűnik, nem csak én vagyok írószermániás, de Steinbeck is, aki imádta ceruzákat. Körülbelül 300-at fogyasztott el belőlük az Édentől keletre megírása folyamán.  Ismert volt arról, hogy előnyben részesíti őket az írógéppel és a tollakkal szemben is. Egyébként Hemingway is a grafit szerelmese volt, a ceruzahegyezés segített neki gondolkozni írás közben.

 – Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen. 

(John Steinbeck: Egerek és emberek)

4. Steinbeck életének utolsó éveiben egy Arthur mondakörről szóló könyvön dolgozott. 1956-ban kezdte el írni, de sajnálatos módon befejezetlen maradt, az alkotásnak 1968-ban bekövetkezett halála vetett véget. Kicsit kilóg az életművéből, sokkal jellemzőbb volt rá a realista műfaj, és a lélek boncolgatása.A történetet majd 10 évvel halála után 1976-ban jelentették meg. Magyarul nemes egyszerűséggel az Arthur király címet kapta, pedig eredetileg jóval hosszabb címmel bír: The Acts of King Arthur and His Noble Knights (Arthur király és nemes lovagjainak cselekedetei).

5. 1962-ben az irodalmi Nobel díjas lett, így abban az időben egyike lett a hat amerikainak, akik kiérdemelték azt. A díjat, a következő indoklás mellett kapta meg: „Realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez”

 

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

(John Steinbeck: Édentől keletre)

6. Megírta a világirodalom egyik legszebb szerelmes levelét, hogy egészen pontosak legyünk egy levelet a szerelembe esésről. Különlegessége, hogy nem szerelmének íródott, hanem fiának Thomnak. A fiú internátusban tanult, és menthetetlenül beleszeretett egy lányba, aki Susannek hívtak. Biztos vagyok benne, hogy sok író, költő, vagy akár mezei ember is írt ennél szebbet, de gondoljunk bele, hogy mennyire csodálatos, hogy valaki ennyire támogató, és őszinte a gyermekével szemben. Zárósorai a következőképp hangzanak: "Ne félj a veszteségtől, Ha úgy kell lennie, akkor megtörténik. A lényeg, hogy ne kapkodj. Ami jó, az nem vész el."

Akit érdekel az következő linken olvashatja a teljes levelet angol nyelven: https://www.theatlantic.com/entertainment/archive/2012/01/john-steinbeck-on-falling-in-love-a-1958-letter/251375/ 

7. Szenvedélyesen szerette az embereket. Élvezte a megfigyelésüket, és megpróbálta megérteni őket, helyzetüket. Sok történetében szerepeltet olyan karaktereket, aki magányosak, vagy elszigetelődtek. Hitt abban, hogy támogatnunk és védelmeznünk kell azokat, akik szenvednek. Egy szerkesztőjének küldött levélben a következőt írta: "Az egész munkám célja, hogy az emberek végre megérthessék egymást."

Tudod, nagy felelősséget jelent egyénnek lenni. Az sokkal több, mint egyszerűen betölteni a tér egy darabját, ahol különben csak levegő volna.

(John Steinbeck: Édentől keletre)

8. Nem volt veszélytelen az élete, munkája mély benyomást tett az emberekre. Többen dühösen olvasták munkásokról írt karakterrajzait. A késői 1930-as években két férfi fenyegette meg revolverrel, hogy amennyiben tovább ír a témában, nemes egyszerűséggel szétlövik a fejét. Steinbeck a következő napon fegyvertartási kérelmet nyújtott be, és két automata Colt tulajdonosa lett néhány évvel később, 1942-ben.

9. Mint az előbbi pontban is olvasható, nem riadt meg a veszélytől. Haditudósítóként szolgált a második világháborúban, a New York Herald Tribune-nel állt kapcsolatban. Később írásait Volt egyszer egy háború címmel jelentette meg, 1958-ban.

Jól megtanultam én valamit – mondotta. – S mindig, mindennap megtanulom újra. Ha bajban vagy, ha fáj valami, ha szükséged van valamire, fordulj szegény emberhez. Csak az segít rajtad, egyedül csak az.

(John Steinbeck: Érik a gyümölcs)

10. Összesen háromszor házasodott, s legutolsó frigye Elaine Anderson Scott-tal már tartósnak bizonyult.

11. 1967-ben a Newsday nevű folyóirat megkérte Steinbecket, hogy utazzon Vietnamba, és küldjön riportot a háborúról. Mindkét fia szolgált Vietnamban. Amikor Steinbeck a harcmezőn meglátogatta egyik fiát, megengedték neki hogy géppisztollyal őrt állhasson, míg fia több más katonatársával pihenni próbált.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra