Ismét péntek, így hát újabb interjút hoztam el nektek, amely alanya nem más, mint Colleen Hoover, aki 2012-ben megjelent Slammed – Szívcsapás című romantikus regényével egy csapásra világhírűvé vált. Mára főállású íróként működik, aki csak úgy ontja magából young adult, és new adult romantikus regényeit. 

Az alábbi interjú a Writers and Artists oldalon jelent meg, sajnos pontos dátumot nem írtak hozzá, de ha ügyesen következtetek, valamikor 2013 vagy 2014 táján. Az eredeti beszélgetés ITT olvasható.

(a kép forrása: http://wethepvblic.com/10-colleen-hoover-quotes-will-make-feel-things/#.WqRamOdG2Hs)

Mi, vagy ki inspirál az írásban?

Világéletemben írni akartam, csak soha nem gondoltam rá, hogy hivatásszerűen foglalkozzak vele. Végül édesanyám bátorított arra, hogy megírjam az első könyvem, a Slammed ​– Szívcsapás-t. Ez ösztönöz, és természetesen az Avett Brothers szövege, ami így szól: „döntsd el mi legyen, és valósítsd meg”.

Azoknak, aki k nem ismerik, mesélnél a könyveidről?

A Slammed sorozat young adult, a Hopeless könyvek pedig new adult romantikus regények. Nem mondhatok túl sokat a könyvekről anélkül, hogy elrontanám az élményt. A Slammed egy városi malacról szól, a Hopeless pedig egy halról, aki elveszett a tengerben, és keresi a hazavezető utat a feledékeny barátjával, Szenillával. Csak viccelek! Azt mondanám, hogy egyszerűen az életről szólnak, és az akadályokról, amiket az utadba gördít. Ha többet szeretné tudni, olvasd el őket!

Van bármilyen folyamatban lévő projekted?

Jelenleg két különálló könyvön dolgozok. Az egyik a Maybe Someday – Egy nap talán, ami 2014. március 18-án fog megjelenni. A másik az Ugly Love, ami 2014 nyarán. Nagyon izgatott vagyok miattuk.

A magánkiadás során elért sikered fantasztikus: hogy élted meg, amikor feljutottál a bestseller listákra? Ugyanakkor film jogokat is adtál el – milyen érzés tudni, hogy Hollywood életre kelti a könyved?

Szürreális volt első alkalommal felkerülni a New York Times bestseller listájára a Slammed-del . Hogy teljesen őszinte legyen, még mindig az. Ugyanígy érzek a filmes jogokkal kapcsolatban is. Nem hiszem, hogy valaha is teljesen hozzászokok majd a gondolathoz, hiszen teljesen megváltoztatta az életem, és nagyon hálás vagyok az olvasóknak, nélkülük ezek nem valósulhattak volna meg.

A munkáid a new adult zsánerben jelennek meg. Sok ügynök és kiadó nem ismerte el –mostanáig- ezt a műfajt. Találkoztál ezzel a problémával? Érzed azt, hogy a magánkiadásban megjelentető írók, mint amilyen te is vagy, egyre inkább megkérdőjelezik ezt a hagyományos nézetet azáltal, hogy bizonyítják, a new adult műfaj mennyire sikeres tud lenni?

Amikor először kezdtem el írni, gőzöm sem volt arról, milyen műfajba tartoznak a könyveim. Egyszerűen csak írtam, és más emberek bekategorizálták őket helyettem. Szóval nem mondhatnám, hogy számomra ez problémát jelentetett. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a new adult műfaj segített különválasztani young adult regényeket a felnőtteknek szóló romantikus regényektől, és ez egy szívesen látott újítás a könyves világban.

Mikor szoktál írni? Különbözik ez attól, mint az első könyved írása során?

Amikor a Slammed – Szívcsapás és a Point of Retreat – Visszavonuló készült, minden szabad percemet az írásra fordítottam. 11 órát dolgoztam naponta, a fiam szerepet játszott a közösségi színházban, és heti öt nap járt három óra hosszás próbákra. Szóval a próbái során is írtam. Amikor hazamentem még tovább írtam. Három hónapig mindössze négy órákat aludtam éjszakánként. Most, hogy már teljes állású író vagyok, az írással töltött órák száma kicsit rugalmasabb. Sok időt vesz igénybe, de szeretem csinálni, és nem a világ minden kincséért sem cserélném el.

Miért választottad a magánkiadást? Megpróbálkoztál első körben a hagyományossal is?

Amikor a Slammed – Szívcsapás-t írtam, mindössze édesanyám karácsonyi ajándékának szántam. Némi kutatómunka után rájöttem, mennyire egyszerű a magánkiadás a Kindle Direct Publishing-en keresztül. Azt akartam, hogy a barátaim és a családom számára is elérhető legyen, ezért kiadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy mi lesz belőle. Elküldtem a kéziratot néhány kiadónak a kezdetek kezdetén. Mindannyian tiszteletteljesen ugyan, de visszautasítottak. Végül a Simon & Schuster megkeresett, én pedig nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy velük dolgozhatok.

Ha megadatott volna a hagyományos publikálás lehetősége, elfogadtad volna?

Nehéz megmondani, de valószínűleg igen. Szerencsére először magánkiadásban jelentem meg, és így mindkettőből a legjobbat tapasztalhattam meg.

Nemrég részese lettél a Simon & Schuster írói csapatának – az, hogy ők képviselnek, megváltoztatta az írásod? Ha igen, hogy?

Teljesen megváltoztatta az életem. A Simon & Schuster-nél csodálatos a csapat, és annyi minden van, amit nélkülük nem érhettem volna el.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb előnye a magánkiadásnak?

Remek dolog első kézből megtapasztalni a publikálást, és belelátni abba, hogy mi mindennel jár ez. Kihívás, de a tapasztalat miatt megéri.

Van valami, amit kihagynak a magánkiadással dolgozó írók? Gondolok itt például a szerkesztő-író kapcsolatra.

Nagyon is. A kiadóm munkatársai nagyon támogatóak, és rengeteg mindenben segítenek. Jó tudni, hogy ott vannak, amikor szükségem van rájuk.

Érezhető, hogy a közösségnek nagyobb jelentősége van a magánkiadásban, mint a hagyományosban? Mennyire tartod fontosnak a rajongókkal való kapcsolattartást?

Nagyon sok remek barátra tettem szert a magánkiadós társaságból. Mindannyian támogatjuk, kisegítjük a másikat, és ez fantasztikus. Ugyanakkor nagyon támogató csapatom van az S&S-nél is. Javarészt az írók összetartanak, és segítik egymást attól függetlenül, hogy magánkiadók vagyunk, vagy sem. Azt hiszem, hogy a rajongókkal való kommunikáció a legfontosabb dolog, amit tettem. Ha nem lennének, akkor az írói karrierem sem létezhetne. És rengeteg barátom lett az olvasóim közül is! Átsegítenek a nehéz napokon, az írás nem lenne ugyanaz nélkülük.

Mennyire játszott fontos szerepet a marketing a magánkiadás kezdetén? Van bármi tanácsod?

A testvéreim rengeteget foglalkoztak ezzel helyettem eleinte és ez hihetetlenül nagy segítség volt. Máskülönben a bloggerek és a rajongók voltak a legjobb marketingeseim. A tanácsom csupán annyi, hogy légy kitartó, és ne add fel!

Te tervezted a borítódat? Mit gondolsz, mennyire fontos ez a leendő olvasóknak?

Nem én tervezem őket, ezt a profikra hagyom. Azt gondolom, hogy a borító nagyon fontos, hiszen ez adja az első benyomást, és sok esetben az olvasók hetekig, vagy hónapokig ezt látják a könyvből, mielőtt ténylegesen megjelenik, így természetesen azt akarod, hogy felkeltse az érdeklődésüket :)

Végezetül, van-e bármilyen tanácsod azoknak az íróknak, akik magánkiadásban szeretnék megjelentetni a művüket?

A Google a legjobb barátod. Mindent onnan tanultam meg ezzel kapcsolatban, keresgéltem, fórumokat olvastam. Ha író akarsz lenni, és magad szeretnéd megjelentetni a könyved, akkor „döntsd el mi legyen, és valósítsd meg!”.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra