Hű, hát igen, szóval kicsit nagyon elmaradtam a TOP5 szerdákkal, de igyekszem összeszedni magam a jövőben. Viszont a heti bejegyzést nem akartam kihagyni, mert ha valaki szereti a humort, akkor az én vagyok. Ugyanakkor érdekes, hogy relatíve kevés olyan könyvet olvasok, ami vicces, így nehezebb volt összegyűjteni a karaktereket, mint elsőre gondoltam volna.

Mark Watney (Andy Weir: A marsi)

Zseniális karakter, aki űrkori Robinsonként próbál életben maradni, és a körülményekhez képest hihetetlenül vicces monológokkal szórakoztatja magát, és természetesen minket olvasókat is. Szerintem kevés olyan ember él a földön, aki nem veregetné hátba ezt a jóembert, vagy menne el vele sörözni. Tipikus szerethető figura, aki hatalmas élni akarásával és szarkazmusával jó kis színfolt az egysíkú karakterek tengerében.

Nem gondoltam, hogy a laptopnak baja lehet odakint. Ez csak elektronika, nem igaz? Elég meleg marad arra a rövid időre, amíg szükségem van rá, levegő pedig egyáltalán nem kell neki. Azonnal meghalt. A képernyő még azelőtt elsötétült, hogy kiléptem volna a légzsilipen. Mint kiderült, az „L” az „LCD”-ben annyit tesz, hogy „likvid”. Gondolom, vagy megfagyott, vagy elpárolgott. Lehet, hogy írok majd egy vásárlói értékelést. „A terméket a Mars felszínére hoztam. Nem működött. 0/10".

(a kép forrása: https://twitter.com/martianmovie/status/676554713253318657)

Biff (Christopher Moore: Biff evangéliuma)

El sem tudom mondani, hogy mennyit röhögtem (fennhangon) ezen könyvön. Biff a történet mesélője, stílusa remek, és egészen más perspektívába helyezi Jézus életét. Ugyanakkor Moore jó érzékkel nyúl a témához, szerintem a gyengébb lelkű vallásos emberek is elbírják ezt a könyvet, ha van egy kis humorérzékük, és nem veszik túl komolyan magukat.

Józsua arra tanított minket, hogy ne gyűlölködjünk. Na ez volt az, amit képtelen voltam elsajátítani; ez meg a geometria. Az előbbiért Jakan a hibás, az utóbbiért Euklidész.

Marvin (Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)

Igazából az egész bagázs egy jókora humorfaktor, viszont Marvin, a depressziós robot jelenetei voltak számomra a legviccesebbek. Nem a szokványos, mindent tudó magasabb szintű intelligencia, hanem egy búskomorságra képes gép, egy szarkasztikus fémkupac. 

Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az, hogy felkísérjelek benneteket a hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!

(a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/269723465154019101/)

Pippin és Trufa (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)

Mind a könyv, mind a film változatban a kedvenc karaktereim. A két bolondos hobbit, akikben jóval több rejlik, mint azt elsőre bárki is gondolná róluk. Nem csupán két mókás félszerzet, bátorságuk emberfeletti, hiszen aki nagy és erős, annak mindig könnyebb bátornak lenni. Megmutatják, hogy egy cseppnyi jókedvvel sokkal könnyebb átvészelni bármilyen akadályt, amit elénk gördít az élet.

(a kép forrása:  http://uncyclopedia.wikia.com/wiki/File:Meriadoc-brandybock-peregrin-tuk_blackface.jpg)

Fred és George Weasley (Harry Potter sorozat)

Aki olvasta a Harry Potter sorozatot, az nehezen tudna vitatkozni az állítással, miszerint a vörös ikrek a legszórakoztatóbb elemek a könyvben. Igen, persze vannak más vicces karakterek is, de a két jómadárnak nehéz a nyomába érni. Számtalan csíny fűződik a nevükhöz, ugyanakkor érezhetően nyújtanak támogatást testvéreiknek, barátaiknak. Ez a kettősség teszi őket annyira szerethetővé.

– Te következel, Fred – adta ki az utasítást a pufók asszonyság. 
– Nem Fred vagyok, hanem George! – felelte a fiú. – És még te nevezed magad anyánknak? Nem látod, hogy George vagyok? 
– Ne haragudj, George drágám. 
– Csak vicc volt, Fred vagyok – szólt a fiú, és már indult is.

( kép forrása: http://potterbadasses.blogspot.hu/2011/06/number-8-fred-and-george-weasley.html)

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra