Az elmúlt hetekben sokszor gondolkoztam azon, mit szeretnék elérni a bloggal, sőt messzebb megyek, miről is akar szólni egész pontosan? Milyen tartalmat szeretnék gyártani. A legegyszerűbben egy szóval kifejezhető: könyvekről. De tényleg csak könyvekről szól? Fedőlap, tartalom, hátlap, esetleg védőborító? Kinyitjuk, olvassuk, imádjuk vagy utáljuk és vége. Lehet ez ennyire egyszerű?

Elébe megyek a találgatásoknak. Soha, semmi sem ennyire egyszerű. Amikor 2017 augusztusában beélesítettem az első bejegyzést, annyit tudtam, hogy szeretem a könyveket és szeretek írni, a blog meg majd megy valamerre. Értékeléseket és saját novellákat terveztem megjelentetni, aztán az elmúlt évek során változtam én is, változott a blog is, így elértem egy pontot, ahol illik újra meghatározni, valójában miről is szól, mi az az irány, amit szeretnék megszabni?

Virtuális olvasónaplóból rengeteg kering, gyakorlatilag belefulladhatunk a könyves blogokba az internet mélykék óceánjában, én mégis ebben a műfajban érzem magam otthon, nem is tervezek ezen változtatni. Az alapjait tekintve legalább is semmiképp. Ez az a téma, ami érdekel, amibe szívvel-lélekkel tudom magam beleásni. Azt azonban érzem, hogy nem elég csak könyvajánlókkal, értékelésekkel megtölteni az oldalt, és mivel egy adott műfajt képtelen vagyok kiválasztani, ezért igyekszem máshogy különlegessé válni. 

Nagyon szeretnék a jövőben több interjút készíteni a kortárs íróinkkal, több mindenki mocorog a fejemben, készülök is ezerrel. Lassan de biztosan nőnek a kérdésekkel teleírt oldalak a kedvenc jegyzetfüzetemben. Érdekes műfajnak tartom, a maga nehézségeivel és szépségeivel együtt. Az egyik legnagyobb akadály épp saját magam vagyok; meg kell birkóznom a korlátaimmal. Nehezen oldódok fel ismeretlen társaságban, feszengek, habogok, márpedig egy interjút illik a kérdezőnek irányítani, főként ha személyesen zajlik. 

Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.

Jessica Sorensen

Valahol itt lép be a képbe a címben is jelzett terápia. Elsősorban szórakozásból írok, másodsorban azonban terápiás jelleggel. Minden írásomban ott van belőlem egy darab, megmutatom magam a világnak és saját magamnak is. Többször is megtörtént már, hogy egy cikk írása közben automatikusan megfogalmaztam egy gondolatot, majd megállt a kezem a levegőben és elgondolkoztam. Basszus, ezt tényleg így gondolom? Az írás mindig önelemzésre ösztönöz, sokszor könnyebbül meg a lelkem csak azért, mert leírok valamit, amire tudatosan nem is gondoltam addig. Folyamatosan fejlesztem magam, ki kell lépnem a komfortzónámból. Az írás kezdett el elvinni abba az irányba, hogy alaposan utánajárjak egy-egy könyvnek: az írójának, a keletkezés körülményeinek. Azóta nem is értem, hogy csinálhattam ezt másként.

Igyekszem minden hónapban nyomon követni az új megjelenéseket. Vannak preferált műfajaim - még ha nem is tudok kedvencet választani -, amelyekről minden hónapban meg is jelenik egy vagy két bejegyzés, a mennyiségtől függően: krimi, thriller, sci-fi, horror, fantasy. Találó módon ez az állandó rovat a Pénztárca sirató nevet viseli, ugye nem kell magyaráznom, hogy miért? 

Na igen, és a saját novellák. Kisebb alkotói válság után a hetekben kezdtem el újra írni billentyűzetet és tollat ragadni. Az a tapasztalatom, hogy ez váltja ki a legkisebb aktivitást az oldalon, ezért sokat gondolkoztam azon, hogy töröljem-e a már kész műveket az oldalról. Végül nem tettem. Ha valaki kíváncsi rám, és beleolvas a műveimbe, kicsit jobban megismerhet, láthatja, mennyire szeretnék egyszerre túl sok minden lenni. Keresem az utam, és remélem, hogy előbb-utóbb megtalálom majd.

Ahogy idáig jutok a gondolatmenetben, szépen össze is áll, hogy miről akar szólni a blog: könyves élményekről. Ugye, mennyivel másként hangzik ez, mint ha simán azt mondom: könyvekről? Az élményekben benne vagyok én, benne van a környezetem, tele van érzésekkel, emlékekkel, gondolatokkal, tapasztalatokkal és még sorolhatnám, de nem fogom. Egy dolgot szeretnék leszögezni. Nem tisztem megmondani, hogy mit olvass vagy mit ne. Annyira sokfélék vagyunk, millió személyiség, kor, nem, érdeklődési kör, igény. Én csak egy hang vagyok a sok közül, és ha te meghallod, valószínűleg egyezik az ízlésünk.

Rengeteg tervem van a jövőre nézve, amik közül csak egy, a már említett interjú készítés. Szeretnék érdekes, minőségi tartalmat gyártani, ehhez azonban még rengeteget kell tanulnom. Nagyon sokat köszönhetek Varga-Czakó Adriennek és az általa létrehozott remek közösségnek, a Bloggerképzőnek (a csoportról IDE kattintva tudhatsz meg többet), ami folyamatosan motivál arra, hogy ne hagyjam abba az írást, és törekedjek mindig jobb és jobb lenni.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra