Ha maga Gárdonyi Géza rendezi kiadás alá életművét a Dante életműsorozatban, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a Cyprián helyet kaphatott volna köztük. A múltbéli botlásaival, általa állított követelményeknek megfelelni nem tudó műveivel szemben oly' erősen kritikus író lehet, hogy hamarabb löki tűzre kisregényét, mintsem a nyomda asztalára.
Egyrészről örülök, hogy ez a feladat fiára, Gárdonyi Józsefre hárult, másrészt kicsit húzom a szám. Érdekes élmény a még kiforratlan műveit is olvasni, de a korábban már értékelt Vallomással (a bejegyzést IDE kattintva olvashatod) egy kötetben elhelyezve túl éles a minőségbeli kontraszt.A Nagy Gárdonyi-projekt (Gárdonyi Géza életműolvasás) körében nézzük, mit nyújt nekünk első regényeinek egyike, a Cyprián!
Olvasási idő: 2020. június 15. → 2020. június 15
Fülszöveg:
Ez a regényke a szerzőnek könyvalakban megjelent legelső jelentősebb alkotása. 1888-ból való. Ide osztottam az utolsó regények legrövidebbjének pótlására, hogy az olvasó lássa az írónak irodalmi kis-inges korából való tollvonogatásait a komoly kor alkotása mellett. Olyan ez, mint a gyermekkori fénykép az aggastyán szobájában: mosolyogva nézünk rá s az öreget mégkedvesebbnek látjuk.
G. J. dr.
Egy csók!Ah, mennyi ismeretlen titok, mennyi bűbáj, mennyi vérdelejező álom van e szóban. A menny érintkezése a földdel! Ajkra szabaduló tengernyi üdvösség, melyet csak cseppenkint lehet élvezni, különben a mámorától, izétől halált halna az ember.
Gárdonyi Győrben határozta el 1888-ban, hogy száz novellát vet papírra, s adja ki két kötetben. Nagyratörő álmai hamar lehűdöttek, megírt száz helyett huszat, melyek között ott figyel Cyprián, ami sokkal inkább kisregényként képzelte el életét, így is folyt ki írója tollából. Olyannyira elégedett volt művével, hogy a Népszínház színpadára álmodta a Klastrom szentje címen, ám hamar lezavarták a mennyekből a kemény földre, erőteljes elutasításba ütközött.
Ha Gárdonyira gondolok automatikusan két kép villan be. Az egyiken az íróasztala mögött ül, a másikon pipázik. Ezért is nagyon különös belegondolni, hogy a Cyprián írásakor mindössze 25 éves volt. Már túl volt egy rakat visszautasításon, benne élt egy boldogtalan házasságban, így egyáltalán nem meglepő, hogy ezek a fájdalmas csalódások, keserűséggel telített évek a lapokon is visszaköszönnek.
A regény a Mátrában játszódik, ahol két szerzetes találkozik a közeli kúria grófnőjével, aki kacéran, már-már végzet asszonyaként társalgást kezdeményez a cölibátusi életre esküdött Isten szolgáival. Cypriánt, a fiatal életerős férfit megbabonázza a nő, majd' beleőrül a benne lobbantott szenvedély és Istennek tett esküje kettősségébe. Végül engedve a test vágyainak, porba tiport fogadalommal adja át magát a bűnös élvezeteknek.
Gárdonyi érezhetően még csak bontogatja szárnyait, felsejlik ugyan némi esszencia a későbbi zsenialitásból és hatalmas lélekből, de még nem áll össze egységes, kerek egésszé. Hibáit vagy képesek vagyunk elnézni, s felróni fiatalságának számlájára, vagy még ezen a csekély nyolcvan oldalon sem leszünk képesek átrágni magunkat. A szereplők érzelmeiben irányváltások nyaktörő kanyarjait figyelhetjük meg, de Cyprián belső monológjaiban már felsejlik az Isten rabjaiból megismert Jancsi fráter kezdetleges alakja.
Forrás: Fortepan/ Adományozó PÉTEK EDIT
A szerelem erősebb, mint az eskü, jobban köt, mint az átok.
A Cyprián nagy kérdése, hogy érdemes-e elcserélni Isten szolgáltatát egy nő szerelméért? Sajnálom, hogy a központi tétel kiaknázatlan maradt. Bár választ kaptunk rá, én többet vártam, mert ez egy szerelemtől őrült ember válasza, nem a filozófusé. Bevallom elég rég olvastam, ezért nem emlékszem már arra, hogy az Isten rabjaiban milyen mélységekben jelenik meg ennek a témának a körbejárása, de ezek után biztos, hogy azt fogom legközelebb kézbe venni, főként a főszereplők közti hasonlóságok és különbségek megfigyelése miatt.
Szerencsére találni pozitívumokat is. Például szembeötlő, hogy már ilyen fiatalon is milyen nyitott szemmel járt a világban, süt róla, hogy a természet szerelmese. Minden fű, fa, virág mely a lába elé omlik névvel ég a lelkében. Tudja, mi mikor virágzik, melyik növény mire alkalmas. Későbbi műveiben is megfigyelhető természetközelisége, talán nincs is olyan alkotása, amelyben ne szerepelne legalább néhány szál virág a történet mellé biggyesztve, aranyos szegélyként futva végig a margókon.
Összességében érdekes élmény volt, de nem ajánlom első Gárdonyi olvasásnak. Azonban ha szeretnéd megismerni, honnan indult, akkor kihagyhatatlan alkotás. Aztán ha ez megvolt, lehet végezni az összehasonlításokat az érettebb művekkel és mosolyogva gondolni arra, hogy lám-lám, nagyjainknak is indulni kellett valahonnan.
Tartsatok velem a Nagy-Gárdonyi-projekt következő részében is!
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon, vagy Instagramon, de felveheted velem a kapcsolatot e-mailben is, a következő címen: dora.farmosi@gmail.com