Ülj le mellém

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel

Könyvajánló

2017. szeptember 28. - farmosidora

"A szabadság – az igazi szabadság, amikor az ember maga alakítja az életét, maga hozza a döntéseit – olykor kifejezetten rémisztő."

Nem szokásom idézettel kezdeni a könyvajánlókat, ám most mégis megtettem, mert helyénvalónak érzem. Szombat délelőtt fejeztem be a könyvet, de bevallom, még most is nagyon nehéz írni róla. Egyszerűen csak dühös vagyok, és gondoltam ha várok csillapodik az érzés. Nem múlt. Értetlenül állok az előtt, hogy a mai modern világban ilyen események megtörténhetnek.

Olyan ember vagyok, akit hihetetlen mód felháborít az igazságtalanság, amikor embereket tipornak sárba csak azért mert megtehetik.

Tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű olvasni, ám egészen más elképzelni, mint oldalról oldalra végigdühöngeni végigizgulni Hyeonseo élettörténetét, aki bár olykor elveszettnek érzi magát, hihetetlen találékonyságról, és emberfeletti lelki erőről tesz tanúbizonyságot.covers_361498.jpg

Hyeonseo Lee nem ezzel a névvel látta meg a napvilágot, sőt, ez már a hetedik, amit magáénak tudhat. Volt, amikor a kényszer vitte bele, máskor maga döntött úgy, hogy új személlyé kell váljon a túlélés érdekében. Minden név más és más élethelyzetben uralkodott az élete felett, egyik hosszabb, másik rövidebb ideig, és őszintén kívánom neki, hogy Hyeonseo Lee néven élhessen boldogan, élete végéig.

Borzasztó szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még csak hasonló dolgokat sem kell átélnünk, mint ennek a törékeny, de mégis szívós lánynak. Hét éves korában lát először kivégzést, később éhezéstől haldokló embereket az út szélén. A besúgók országában cseperedik fel, ahol bűn kitűnni a tömegből. Bűn az, ha nem észak-koreai zenét hallgatsz, ha nem keresed az iskolatársaid/munkatársaid/barátaid botlását. Az ország vezetőit istenként kell tisztelni, különben a rendszer ellensége vagy, és munkatáborba küldenek, vagy azonnal kivégeznek mindenféle tárgyalás nélkül. Bűn, ha nem patyolattiszta a lakásokban lógó Vezérek portréja, és hőstett, ha mindenek előtt azokat mented egy égő házból. Halálra dolgoztathatnak valakit csupán azért, mert dél-koreai magnókazettákat árult, vagy mert a Nagy Vezér képe rajta volt a papíron, amiből cigarettát csavart.

A történet döbbenetes volt, még úgy is, hogy Hyeonseo igazán szerencsésnek mondhatta magát. Sosem kellett éheznie, nem szenvedtek hiányt szinte semmiből, hiszen a családjának jó volt a szongbun minősítése (Észak-Koreai kasztrendszer). Édesanyja csempészettel egészítette ki a család jövedelmét, így olyan árukhoz is hozzájutottak, amiről egy átlagos észak-koreai nem is álmodhatott. Gyerekkorában azt tanították neki, hogy a világ legcsodálatosabb országában él, ám kíváncsisága a felnőttkor küszöbén Kínába hajtja. Döbbenten fedezi fel, hogy nem, közel sem a legfantasztikusabb hely, inkább kegyetlen, embertelen, és igazságtalan, az ország vezetője pedig gátlástalanul kihasználja a lakosokat. Sokkhatásként éri az, ahogy mások vélekednek az országukról. Kezdetét veszi az utazás, amely során a kislányból felnőtt nő válik. A göröngyös út során többször kerül érzelmi válságba, nem találva helyét a világban. Küszködve a hovatartozással, a családja utáni vágyakozással Hyeonseo olyan hosszú utat jár be (fizikálisan és átvitt értelemben is), amelyről nem is álmodott volna.

Visszautalva a bejegyzés indító idézetre, gondoljunk bele, hogy élnek ma a Földön olyan emberek, akik nem tudják elképzelni milyen szabadnak lenni. Egyszerűen nem ismerik a fogalmat:

SZABADSÁG

Számukra ez a szó egyszerűen nem létezik! El tudjuk képzelni? Mert szerintem nagyon nehéz. Úgy élik le az életüket, hogy nem tudják, hogy lehetne másképp, lehetne jobban. Lehetne úgy, hogy van szabad akaratuk, hogy magukért tesznek dolgokat, a saját céljaikat érik el, és hogy nem kell félniük a szomszédaiktól, a munkatársasiktól, hogy feljelentik, és ennek folyományaként munkatáborba küldik őket. Vagy egyszerűen csak kivégzik, amit a családjuknak az első sorból kell végignéznie.

Ehelyett kapják az agymosást már egészen gyermekkortól kezdve, azt hiszik, hogy csak így lehet élni, ez a normális. Beléjük nevelik, hogy az őket körülvevő világ olyanokkal van megtöltve, akik velejükig romlottak, akik csak ártani akarnak az ő szegény nemzetüknek, ezért gyűlölik a külföldieket. Egész életükben szorgos kis hangyaként dolgoztak a közért (leginkább a Nagy Vezér jólétéért) így ha rájuk szakad a szabadság, a döntés joga, megrémülnek. Egyszerűen nem tudják, hogy kell létezni a szigorú szabályok nélkül, és visszavágynak a hazájukba. Nem ismerik a szabad világ működését, és mint ahogy mi sem tudnánk felnőttként beilleszkedni az ő társadalmukba (legalább is emberfeletti erőfeszítés kellene ahhoz, hogy minden lépésünkre, szavunkra ügyeljünk), úgy nekik is meg kell erőszakolniuk magukat, ha sikerül megszökniük, és egy új országban kénytelenek boldogulni.

Nagyon olvasmányos, csak úgy faltam az oldalakat, bár néha kénytelen voltam tudatos szüneteket beiktatni, mert egyszerűen sok volt. Az utolsó 80-90 oldalt viszont egy ültő helyemben olvastam végig, képtelen voltam elszakítani magam tőle. Nem egyszer szorult ökölbe a kezem és könnyes szemmel szorongattam könyvet, hogy sikerüljön, amit eltervezett Hyeonseo. Dick önzetlen kedvessége a lelkemig hatolt, ő mutatta meg először Hyeonseo -nak, hogy nem minden külföldi maga az ördög.

Kijózanító, és arcon csapó volt ez a könyv, és személy szerint minden indokolatlanul elégedetlen embernek kezébe nyomnám, majd miután a végére ért megkérdezném:

Na, tényeg annyira szar, mert nem tudod megvenni az iPhone akárhányat? Meg megy a nyafi, mert édesanyád leküldött a boltba kenyérért, és fel kell emelni a feneked a kanapéról? Ugye milyen borzasztó, hogy két órán keresztül nem volt net?

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr9013245741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása