Gondoltam egy nagyot, és úgy döntöttem, ismét kreálok egy új rovatot, méghozzá interjúkat szeretnék fordítani a jövőben. Az első kiszemeltem Sarah J Maas volt, már csak abból az apróból is, hogy a hölgyemény március 5-én töltötte be a 32. életévét. Munkássága számomra egy igazi sikersztori. 16 évesen megírta első könyvét, melyet online kezdett el megjelentetni, és akkora népszerűségre tett szert a FictionPress.com oldalán, hogy valóra válhatott az álma, és könyveit nyomtatásban is kézbe vehette.

A következő interjú a Writers and Artists oldalon jelent meg, az eredeti beszélgetést ITT olvashatjátok.

(a kép forrása: http://88cupsoftea.com/podcast/sarahjmaas/)

Mi inspirál az írásban? Vannak olyan könyvek, vagy írók, akik hatással voltak a munkádra?

Általában a zene – főleg a klasszikus-, és filmzenék – a legfőbb forrása az inspirációmnak. De ugyanezt a funkciót tölti be a művészet (rajongok a Pinterestért), filmek/TV, utazás és a történelem. Hogy milyen írók és könyvek inspirálnak…nos két könyv van, amit még fiatalabb koromban olvastam, ezek szerettették meg velem a fantasy-ket, és lobbantották fel az írás iránti vágyam: GarthNix: Sabriel és RobinMcKinley: The Hero and the Crown. Mindkettő csodás fantasy világban játszódik és erős, okos hősnőket helyez a középpontba. És ott van még RobertMunsch: The Paper Bag Princess című fantasztikus gyermekkönyve, ami nagyjából fel is vázolja, hogy ki vagyok én, mint emberi lény egészen a kezdetektől (legalább billiószor olvastattam el a szüleimmel, amikor gyerek voltam).

Azok kedvéért, akik még nem olvasták az Üvegtrón sorozatot, mesélni róla egy kicsit?

Dióhéjban az első könyv (Üvegtrón) egy fiatal, ám hírhedt bérgyilkosról szól, aki lehetőséget kap arra, hogy megváltsa a szabadságát. Cserébe „mindössze” egy halálig tartó versenyben kell részt vennie, ahol győztesként a következő uralkodói bérgyilkossá válhat egy korrupt birodalomban. A második könyv, a Crown of Midnight – Éjkorona című regényemben pedig folytatódnak a kalandjai.

Mi ihlette a hősnőd, Celaena Sardothien karakterét?

Celaena egyszerűen csak besétált az életembe, abban a pillanatban, amikor megszületett a sorozat ötlete. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az általam szeretett filmek, sorozatok, karakterek terméke, és többek között a következő összetevőkből van összegyúrva: Buffy, a vámpírok réme, Kill Bill, Han Solo (a Star Wars filmekből), és Disney hercegnők. Az volt a célom, hogy egy olyan könyvet írjak/olvassak, ahol a hősnő minden szórakoztató dolgot megcsinál, amit általában a fiúk szoktak: seggeket rúg szét, szörnyeket öl, és megmenti a világot.

Korábban említetted, hogy Celaena – miközben egy erős, önálló karakter – leginkább egy morális szürke zónába tartozik. Ki tudnád ezt fejteni?

Nos, ő egy bérgyilkos. Embereket öl pénzért, és olykor még élvezi is. Tudja, hogyan kínozhatja őket, és előfordul, hogy azt is élvezi. Ugyanakkor szeret olvasni, imádja a zenét és a művészetet. Úgy gondolom, hogy tulajdonképpen az ezen dolgok felé irányuló szeretete miatt képes megtartani az emberségét annak ellenére, hogy gyermekkorában borzasztó kiképzésen ment keresztül, és minden szörnyűség ellenére, amit már felnőttként követett el. Képzett gyilkos, de van szíve és erkölcsi szabályai – amelyek felett néha eltekint, hogy megkapja, amit akar (bár ezek a döntések többször is borzasztó, visszafordíthatatlan következményekkel járnak). A folyamatos belső harc a sötétsége és embersége között tette hihetetlenül szórakoztatóvá (és érdekessé) számomra megírni a történetét.

A sorozat eredetileg a Hamupipőke újramesélése (re-telling) volt, és társíróként részt vettél Jules Verne: Nemo kapitány című regényének újradolgozásában. Mennyire játszik szerepet a klasszikus irodalom a döntéseidben, amikor egy történeten dolgozol?

Hát, nem igazán. Van, hogy merítek ötletet a folklórból vagy klasszikus művekből, van, hogy nem. Függ a történettől, és attól, hogy mi inspirál. Ha a sztorit a klasszikus irodalom vagy folklór ihlette, akkor először is rengeteg kutatást végzek, hogy el tudjam dönteni, mely részeket szeretném benne hagyni, melyeket nem, valamint kitalálni, hogy tudom úgy megírni, hogy az enyém legyen. Olykor nagyon keveset tartok csak meg, máskor rengeteg mindent. Ismételni tudom önmagam, a történettől függ.

A fantasy egy nagyon izgalmas műfaj, hiszen teljesen új világokat hozhatsz létre. Van bármilyen tanácsod az íróknak, hogy építsék fel ezeket a világokat? Hogy lehetnek biztosak abban, hogy hiteles lesz?

Tégy fel magadnak rengeteg kérdést. Ha például egy karakter eszik valamit, vagy visel valamilyen ruhát, kérdezd meg magadtól, hogy honnan vannak ezek? Miért ehetik/viselhetik azt, amit? Nem kell szükségszerűen megmagyaráznod, de segít megérteni a kereskedelmi útvonalakat, a határokat a királyságok között, a földrajzot, az aratást/évszakokat stb.. és ez mind segít abban, hogy kiterjeszd a világod. Emlékezz arra, hogy a világ-, és karakterépítés gyakran kéz a kézben járnak, mint ahogy te is; a te személyiséged a világod terméke. Néha a legkellemetlenebb részletek kelthetik életre igazán a karaktered és a világod.

Állítasz fel szabályokat a világodban? Van bármilyen folyamat, ami segít meghatározni ezeket?

Bárcsak állítottam volna, de a legtöbb esetben csak van egy ötletem, amit leírok. Ha van értelme, és működik is abban a környezetben, amit már létrehoztam (ez gyakran azt jelenti, hogy megnézem, van-e kapcsolódó valós történelmi vonatkozása). Amennyiben igen, akkor megtartom. Ha teljesen abszurd, és egyáltalán nem passzol (gyakran a kritikusaim és szerkesztőim mutatnak erre rá), akkor kiveszem. Meglehetősen egyszerű.

Az Üvegtrón először a FictionPress.com (FP) oldalon került megjelenésre; miért döntöttél úgy, hogy feltöltöd az első néhány fejezetet ahelyett, hogy helyette inkább az egész regénnyel már ügynökökhöz fordultál volna?

Nos, ez még 2002-ben történt, amikor még 16 éves voltam, és egyáltalán nem tudtam, hogy szeretném-e egyáltalán, hogy kiadják. Akkoriban abban sem voltam biztos, hogy meg tudnék írni egy teljes könyvet. Senki sem volt a környezetemben, aki fantasy-t írt vagy olvasott volna, szóval csak tudni akartam, hogy megéri-e foglalkoznom ezzel a sztorival – van-e egyáltalán bárki, aki szeretné elolvasni. Mint kiderült, rengetegen. De a kiadással még éveket vártam, egészen addig, amikor már több könyv elkészült, és már megvolt az anyag a következőhöz is, a rajongók pedig nagyon kérték, hogy jelentessem meg.

Hatalmas követőtábort szereztél a FictionPress.com-on – volt bármi marketing fogás, hirdetted-e magad ezekben a korai szakaszokban, vagy nagyobb részt szájról-szájra terjedt a dolog?

Az internet még más volt akkoriban. Nem volt olyan széles körű, mint manapság, a közösségi oldalak még nem is igazán léteztek abban a formában, mint most. Szóval nem, semmi marketing vagy ön promózás. Ez az egész csodálatos dolog annak az eredménye, hogy a fantasztikus rajongók terjesztették az igét.

Érezted előnyét annak, hogy a vázlat megjelent online? Milyen hatással volt ez a történet fejlődésére?

Öö, gondolom legnagyobb részt ebből profitált. Rajongókat gyűjteni, és megtudni, hogy az emberek szeretik azt, amit írok, rengeteg magabiztosságot adott nekem fiatal íróként. Elkezdtem hinni magamban, és elkezdtem hinni abban, hogy az álmom a publikálásról valóra válhat. E nélkül nem hiszem, hogy valaha is befejeztem volna a történetet.

Volt néhány módosítás a nyomtatott példányban az online megjelenthez képest. Nehéznek tartottad a szerkesztési folyamatot?

Persze, hogy annak. Azt gondolom, hogy minden elsőkönyves író nehéznek tartja. Az Üvegtrón – amin egyedül dolgoztam évekig, és FictionPress-es verziót szóról szóra vizsgáltam át, kivágva s hozzáadva részeket, ízekre szedtem, mielőtt elküldtem volna egy ügynöknek  - átdolgozása a szerkesztőmmel együtt egyszerre volt öröm és megnyugvás. Igen, kemény munka volt, gyarapodtak a kihívások, és a szerkesztőm ötletei is, hogy hogyan lehetne fejleszteni a történetet. Ezek az ötletek csodálatosan voltak, és teljesen egybevágtak az én elképzeléseimmel.

Azoknak az olvasóknak, akik magánkiadásban adják ki a műveiket, mit mondanál, mik az előnyök és hátrányok, amikkel szembe kell nézzenek?

Hát, van különbség aközött, hogy a FictionPress-en jelenteted meg a műved, vagy magánkiadásban. Azt gondolom, hogy az FP egy nagyszerű lehetőség feltörekvő íróknak, hogy visszajelzést kapjanak, és jól szórakozzanak – egészen addig, amíg óvod a műved a plagizálástól. Biztos vagyok abban, hogy millió előnye van a magánkiadásnak (például, hogy el tudod adni a műved), de ugyanakkor a saját kiadód vagy, ami egy rakat munkának tűnik, és valószínűtlen, hogy viszontlátod a könyved könyvesboltokban. Mindig a hagyományos kiadást ajánlom, ez a nehezebb és hosszabb út, de abszolút megéri.

Aktívan használod a közösségi médiát arra, hogy kapcsolatot tarts az olvasótáboroddal – mennyire tartod fontosnak ezt ahhoz, hogy sikeres író légy?

Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy milyen hosszú távú kihatása van a közösségi médiának az írói karrieremben, de tudom, hogy online kommunikálni a rajongókkal az egyik legfontosabb mozzanata volt annak, hogy a könyvem megjelenhessen. Azért csinálom, mert szórakoztató, szeretek beszélni velük, meghallgatni a gondolataikat, és megnézni az alkotásaikat. Ha ez a felület nem fekszik neked, akkor ne csináld, rengeteg író nem használja, és attól függetlenül hihetetlen sikeres (például: Suzanne Collins).

Végezetül van-e bármi olyan tanácsod írók számára, amit szeretnél megosztani velük?

Írj arról, amit szeretsz. Rengeteg ember fogja azt mondani, hogy elérhetetlen cél az, hogy kiadják a műved, vagy, hogy amit írsz, az nem igazi irodalom, egyszerűen ne végy róluk tudomást. Írj arról, amit szeretsz, és soha ne kérj érte bocsánatot. Igen, hosszú az út a megjelenésig, de ez jó dolog. Csak akkor fogod elérni, ha van egy olyan történeted, amit teljes szívedből és lelkedből szeretsz, és az egyetlen ember, aki megállíthat téged az írásban, az te magad vagy. Szóval írj arról, amit szeretsz, és tégy magasról a többire.

Ki az az író, akivel szívesen látnál interjút a jövőben?

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra