TOP 5 csütörtök lett a szerdából, de végül csak megérkeztem. Viszont a téma ismételten igényelt némi csavart, egyrészt mert lázadó vagyok, másrészt mert egyáltalán nem volt ötletem, mégis milyen könyveket hozhatnék. Így végül gyönyörűen módosítottam, méghozzá úgy, hogy melyek voltak a kedvenc mesekönyveim gyerekként. Már akkor könyvtári tag voltam, amikor még olvasni sem tudtam, és rendszeresen a kihozható maximum könyvvel vonszoltam magam sétáltam haza, amit utána nővéremmel, vagy édesanyámmal olvastattam fel magamnak. Gyerekkönyvekre fel!

Az egyik abszolút favorit meséskönyvem Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék egyik ütött-kopott példánya volt, aminek már a fedlapja és a hátlapja is eltűnt a süllyesztőben, de a csodálatos képek, és történetek sünikről, okoska botocskákról, nyuszikról bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy lekössék gyermeki lelkem...kit akarok becsapni? Még most is lekötnek. Minden kisgyerekes anyuka/apuka kezébe nyomnám, sok tanulságos, kedves történetet tartalmaz.

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve mindig elkápráztatott. A lenti képen látható példány volt meg (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hosszabb verzió is megvolt, de abban túl sok volt nekem a szöveg, ezért inkább a tévéújságból ragasztgattam bele kivágott fecniket, amiért kaptam is a fejemre, amikor kiderült), és rongyosra olvastam. A Sirkánról található kép kimondottan félelmetes volt, ezért azt az oldat mindig gyorsan átugrottam, vagy letakartam a képet, amíg olvastam, de ma is élénken él bennem az egész könyv, minden izgalmával együtt.

Kálmán Jenő: Sicc sorozatát számtalanszor kölcsönöztem ki a könyvtárból. A borítón látható cica kalandjait imádtam, szerintem az összes részt olvastam, és már az is nosztalgikus érzéssel tölt el, ha csak rájuk nézek Érzem a könyvtár illatát, a kissé félhomályba burkolózó teret, ahol válogathattam a meséskönyvek közül, a fényességbe burkolózó olvasótermet. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget tett az élményhez, hogy véleményem szerint gyermekkori otthonomnak (Kunhegyesnek) van az egyik legszebb könyvtára, ahol valaha is jártam.

Már gyerekként sem korlátoztam magam csupán mesékre, szívesen vettem kézbe ismeretterjesztő könyveket is, természetesen a koromnak megfelelőeket. Ezek közül abszolút kedvencem volt a Mi micsoda? sorozat. Nagyon sokféle témát dolgoztak fel az egyes kötetek, én meg nem győztem hazacipelni őket (igen, szintén könyvtáros élmény), de olykor az is előfordult, hogy törökülésbe vágtam magam a polc előtt, ölembe vettem egyet, és végigbogarásztam.

Az utolsó pontban egy kakukktojást hozok, ami nem más, mint A hercegnő és a kobold.  Ugyan nem könyv, de meghatározó élmény volt. Amikor gyerek voltam, nem volt felvevős videónk, így évekig tartott, amíg meg tudtam nézni elejétől a végéig, ugyanis legtöbbször Húsvétkor került terítékre az akkor M1 műsorán. Nyilvánvalóan abban az időpontban, amikor beállított a szomszéd/osztálytárs/család barátja, hogy bűzfelhővel illesse fejem tetejét, ezért mindig csak lyukacsosan láttam. Emlékszem, hogy amikor megvettem DVD-n már gimis koromban, és végignéztem elejétől a végéig mennyire különleges élmény volt. Egyébként meg van aki nem ismeri közületek az alábbi betétdalt?

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra