A Bloggerképző 16/30-as bejegyzés következik, amely témája: az álommunkám.

Világéletemben elbűvöltek a könyvek, az őket körüllengő hangulat és gyakorlatilag minden, ami velük kapcsolatos.  Már akkor könyvtári tag voltam, amikor még olvasni sem tudtam. Nővérem íratott be az iskolakezdés előtti nyáron. Azt hiszem a másodperc törtrésze alatt  bánta meg, amikor meglátta, hogy a maximálisan kölcsönözhető könyvkupacot próbálom felügyeskedni a könyvtáros Edit néni pultjára. Relatíve hamar meg is fordult a fejemben, hogy szeretnék ebben a világban elhelyezkedni, de ahogy ez lenni szokott, közbejött az élet. 

Gyerekkoromtól kezdve vonzott az írás, mint mágnes a vasreszeléket. A fiókom mindig tele volt tollakkal, füzetekkel, verskezdeményekkel, megkezdett, de soha be nem fejezett történetekkel. Visszatekintve tisztán látom már, hogy mennyire meg kell érni fejben egy könyv, de egy novella megírásához is. Nem, hogy tinédzserként, de most sem tartok még ott. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha is tartok majd ott.

Az elhivatottság hiánya lemondatta velem még középiskolában a magyar szakra való jelentkezést, fiatalkori útkeresésem az informatikai kar felé itt. Így végeztem gazdaságinformatikusként. Jelentem, programozni soha nem tanultam meg, viszont az írás vonzása továbbra is megmaradt; hatása hol erősödött, hol gyengült. A csodálatos info karnak köszönhetően szépen is meg tudom fogalmazni: olyan volt, mint a sinus görbe (tessék rákeresni, ha nincs meg, hogy néz ki).

„Mi lesz ebből a fiatalságból, ha nem akarja az eget leszakasztani, amikor tollat vesz a kezébe?”

(Móricz Zsigmond)

Most, abban az élethelyzetben, azzal az érettséggel, ahol jelenleg tartok úgy érzem, ez a húzóerő erősebb, mint valaha. Kénytelen voltam hát lépéseket tenni az ügy érdekében. Hogy pontosan mit szeretnék elérni - ezzel a jelenleg még inkább álomhobbival, mint munkával -, az írással, még nem tudom megmondani. Könyv, novella, vagy "csak" cikkírás? Passz. De végre nem csak a kanapéról billegetem a fejem, hogy: hát igen...hát igen, írni kellene, ó nézd csak egy cicás videó.

Jelenleg szerkesztem a Moly-on a Bűnügyi rovatot, cikkeket írok a Lendület Magazinnak és természetesen írom a blogomat. Úgy érzem, jó helyen vagyok, erre vágytam. Aztán, hogy a későbbiekben ez az álomhobbi, kinövi-e magát álommunkává, nem tudom megmondani. Mindenesetre fantasztikus dolog lenne, és imádnék teljes állásban ezzel foglalkozni. Bízom abban, hogy hosszú még az élet, és bármi megtörténhet.

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra