1. Melyik könyv van a polcomon legrégebb óta? 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg  amit még egészen kicsi koromban csentem el nővéremtől.

2. Mit olvasol jelenleg, mi volt az utolsó és mi fog következni? 

Jelenleg Böszörményi Gyulától olvasom a Rudnay gyilkosságok című könyvet, amibe nagy reményekkel vágtam bele, hiszen a 1. legjobb krimi, és az 1. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján. Az utolsó könyv amit elolvastam Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről. Nagyon mélyen érintett ez a történet, épp ezért nehéz olvasás volt. Félúton félbehagytam, majd hosszú hónapok elteltével, megacélozott lélekkel fogtam bele újra. A következő könyv, ami tervben van Jussi Adler-Olsen: Fácángyilkosok. Életembe betoppant a skandináv országok iránti érdeklődés, így alig várom, hogy kézbe vegyem ezt a könyvet, amely sorozat első része is nagyon tetszett.

Tegnap este történt az incidens.

Nyugodtan heverésztem az asztali lámpa gyenge fényében (ami majd jól elcseszi a szemedet, de Anya hiába pofázza, téged persze nem érdekel), amikor a könyököd egy suta mozdulatával a szemétkosárba repítettél.

Neked fel sem tűnt, facebookoztál tovább, de azért nekem elég szarul esett. Mondjuk ki, rohadtul dühös voltam rád. Duzzogva húzódtam egy papírgalacsin alá, miközben Panda folyamatosan jajveszékelt mellettem, hogy koszos lett a bundija. Hát nem leszarom? Annyira buta, hogy hozzá képest egy marék szárított lepke IQ bajnokságot nyerne. Hugitól kaptad, így mindig ügyelned kellett rá, hogy össze legyek kötve ezzel a bárgyú mosolyú idiótával, mert egyébként Hugi kiverte a raplit. Persze ezt hangosan nem mondanám ki -mármint hogy bárgyú- mert akkor meg a szánalmas szipogását hallgathatnám egész álló nap. 

Az a nagy harci helyzet a skandinávokkal, hogy nem túl vidámak. Még csak most kezdtem beleásni magam az irodalmukba, és azt kell mondjam, hogy a könyveik sem túl csillámpónik. Viszont ez különösen üdítően hat a sok limonádé könyv után, amelyeknél megvan a szokásos forgatókönyv 

• nyugalmi állapot
• konfliktus
• mindenki boldog

Tőlük valami egészen mást kapunk:

• mindenki nyomorultul érzi magát valami miatt
• történik valami, amitől még pocsékabb lesz a helyzet
• a végén pedig megkönnyebbülünk, mert bár nem heppiend, de rosszabb is lehetett volna

Nézzük, milyen volt Jussi Adler-Olsen dán író első könyve, a A Q-ügyosztály esetei 1. kötete

Mondd szépen: Bocsánat!

Amikor azért kezdesz el olvasni egy könyvet, mert annyira abszurd mód vicces a címe, hogy nem lehet kihagyni, mert habkönnyű szórakozásra számítasz, de az utolsó 50 oldalnál már elkél a százaszsepi miközben fel-felnevetsz, akkor bátran ki lehet jelenteni, hogy az a könyv jó. Méghozzá nagyon.

Ez a harmadik alkalom, hogy első körben a cím lehetetlen volta fog meg. Korábbi felfedezések:

1. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
2. Jonas Jonasson:A ​százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

De most komolyan. Az a művész, aki ilyen címet tud adni egy könyvnek, már megérdemli, hogy elolvassák az alkotását. Még akkor is ha szar. De ez nem az.