Ülj le mellém

Tetoválás vagy piercing?

Bloggerképző 9/30

2019. július 15. - farmosidora

Bloggerképző 9/30-as bejegyzés következik, amely témája: piercing vagy tetoválás?

Ha nagyon röviden, és nagyon hirtelen kellene válaszolnom, rávágnám, hogy egyik sem. Nem is feltétlenül azért, mert nem tudnám magamon elképzelni őket, inkább a tűtől való félelmem gátol meg, hogy bármelyikkel is komolyabban foglalkozzak.Tinédzser koromban persze meg voltam őrülve; mindkettőt akartam. Több fülbevalót, piercinget a szemöldökömbe, az orromba, tetoválást a vállamra vagy a lapockámra.

Amikor ezt otthon előadtam, Édesanyám kézen fogott, hogy semmi gond, máris indulhatunk, ha jól meggondoltam és belövetünk nekem egy fülbevalót. Kiderül, hogy bírom. Egy szóval: csehül! Az ékszerész előtt támasztottam a falat, és nagy kortyokban ittam a hideg vizet, hogy ne dőljek ki. Aztán ennyiben maradtunk. Nem lett se több ékszer, se tetoválás, csak egy félig beforrt második lyuk a jobb fülemben.

pexels-photo-2613102.jpeg

Ez persze nem azt jelenti, hogy időről-időre ne jutna eszembe, hogy felvarratnék magamra valamit, aztán ahogy jön, úgy megy is ez a gondolat. Nem tudok olyat mondani, amit szívesen viselnék életem végéig. Ebben nagy szerepe van a személyiségemnek, ami folyton zizeg, alakul, komolyodik, vagy épp egyre lazább lesz. Csak valami teljesen egyedit lennék hajlandó viselni, aminek komoly jelentése van számomra, de ezt egyelőre nem találtam meg. Aztán ki tudja mit hoz még az élet. 

 

A tetoválásnak sohasem a szépség volt a célja. Hanem a változás. A Krisztus előtti 2. évezred megszabdalt bőrű núbiai papjaitól az ókori Róma Kübelé-kultuszának tetovált oltárszolgáin át a modern maorik moko sebhelyéig az emberek mindig azért tetováltatták magukat, hogy részleges áldozatként felajánlják testüket, és kiállva a felékesítés fizikai kínját, valaki mássá váljanak általa. 
    Hiába a levitákhoz intézett hírhedt figyelmeztetés, amely megtiltotta a test hasogatását, a tetoválás beavatási rítus lett, amelyen milliók esnek át korunkban – a jólfésült kamaszoktól a keménydrogosokon át a kertvárosi háziasszonyokig. 
    A bőr tetoválásának aktusa felér egy hatalomátvételi nyilatkozattal, amely azt közli a világgal: ura vagyok a saját testemnek.

Dan Brown: Az elveszett jelkép

 

A piercingek a második fülbevalós incidens után nem is vonzottak tovább, de középiskolás kollégistaként végignéztem jópár szúrást. Steril tűvel, a koliszobában, sunyiban. Ugrásra készen, hogy mikor lép be az ügyeletes tanár. Kész átjáróház volt akkoriban a kettőperhárom, mert barátnőmék boldog boldogtalannak segítettek orrot, fület, szemöldököt szúrni. De maguknak is megoldották, kész kis tűpárnák voltak, akkoriban. Ha mostanában felkerül a téma, maguk is megdöbbennek, van, aki hetekig készül egy vérvételre. 

A közelgő esküvőnk miatt muszáj voltam újralövetni a fülemben lévő lyukakat, mert összefortak a fülbevalótlan évektől. Szerencsére pikkpakk kaptam az időpontot, vettem a cipőmet és tíz percen belül a kozmetika ajtaján kívül voltam. Büszkén jelenthetem, hogy nem voltam ájulásközeli állapotban, de azt hiszem most már jobban fogok vigyázni rájuk. 

 

tattoo-tattoos-couple-hands-love-each-other-hand-2894318.jpg

 

Az önkifejezés eszközeit - legyen az akár fémbe, akár tintába, papírra, vászonra öntve - mindig becsülöm. Vannak tetovált és vannak piercinges ismerőseim. De ez épp csak hogy most tudatosult bennem. Kategorikusan nem kategorizáom az embereket. Elválaszthatatlan részüket képezik a minták, a testékszerek, és nélkülük már el sem tudnám képzelni őket. Ők így boldogok, történetük van, magukon hordják, mert erre vágytak.

 

A bőrbe vésett örömöt vagy bánatot, félelmet vagy reményt kifejező minta az egyik módja a mély és tartós érzelem hangsúlyozásának, melynek kifejezésére néha nincsenek megfelelő szavak.

Noemí Marcos Alba: Tetoválások

 

Amikor valaki megszólja őket, vagy marhaságokat kérdez (Hogy fog ez kinézni öregkorodban?), azzal leginkább saját magát minősíti. Nem tetszik? Menj tovább. Nem azért készültek, hogy téged zavarjanak. Senki sem kényszerít arra, hogy neked is legyen. Az egy dolog, hogy Magyaroroszágon néhány évtizede népszerű még csak, de a valós történelme masszív ezerékvekre tekint vissza. Döbbenetes tény, hogy az első ismert tetoválást az a bizonyos Ötzi viselte, akinek korát ötezer évre becsülik, így aki ezt modernkori hóbortnak véli, nos annak bizony ez igen rossz hír.

 

Viselhet magán valaki bármit, soha nem ez számít, csak az, ami legbelül van. És most itt nem feltétlenül kisherceges idézeteket szeretnék megosztani, most sokkal inkább az érzelmi intelligenciára célzok, az elfogadásra célzok, arra célzok, hogy ha valami nem tetszik, annak nem támadással kell hangot adni. Inkább nézz a másik szemébe, üljetek le, igyatok meg együtt valamit, beszélgessetek, és majd az után eldöntöd, hogy kedveled-e a másikat vagy sem. Sosem kötelező, de ne külsőségek alapján döntsünk, mert előbb utóbb visszafelé sül el az a bizonyos puska, fordul a világ, és te leszel kirekesztett a zöld szemed miatt, vagy azért mert rövid a hajad, vagy azért mert hosszú. Túl magasra nőttél vagy mert alig látszol ki a földből. Akár azért, mert nincs rajtad egy darab tintafolt sem, sőt, ékszer sem csilingel rajtad. 

 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra

A bejegyzés trackback címe:

https://csakegypercre.blog.hu/api/trackback/id/tr8014946744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása