A Bloggerképző 14/30-as bejegyzés következik, amely témája: mi van a táskámban? 

Le kell szögeznem - és ezzel nem szeretnék megsérteni senkit -, hogy nagyon nem szeretem az ilyen típusú bejegyzéseket. Elsősorban arra lenne hivatott, hogy őszintén láthassák az olvasók, hogy mit hurcibálsz magaddal. Az igazat megvallva nem értem, hogy ez miért, jó, de ha jó, hát jó. A legtöbb esetben viszont kimaradnak az ilyen online boncolt táskákból a fikás zsepik, a hónapok óta halmozódó blokkok, a tamponok, meg tisztasági betétek.

A szabad akarat jegyében nem borogatom rátok a fentebb említetteket.

Olvassátok rendhagyó posztom a témában!

-Figyu már Dóri, te mit hordasz a táskádban?

-Hogy miben?

-Hát amit ott van a hátadon!

-Ó, ez csak egy régi vacak. Turiban vettem öccázé'.

-Jó, jó. De mi van benne?

-Hát, gondolom a szokásos.

-Á szóval, tipikus női táska mi? *cinkos kacsintás*

-Nem egészen értem, mire célzol ezzel, de biztosan. *felhúzott bal szemöldök*

-Tudod! Csak ,hogy minden van benne, amire egy nőnek szüksége lehet.

-Ja, gondolom van. 

-Rúzs?

-Az nincs.

-Alapozó? Szempillaspirál?

-Na, azok sincsenek. Se kisolló, se sebtapasz, se varrókészlet.

-Hát akkor?

-Mit hát akkor?

-Mondjad már mi van benne, hát megöl a kíváncsiság

-Énkicsipónim, savanyúcukor meg orosz hadicsel. A prokulláris bizgentyűt múlt héten kiraktam, mert túl nehéz volt.

-Most miért kell hülyíteni a fejem? *csípőre tett kézzel, morcosan néz*

-Nem hülyítelek, tényleg nehéz volt. Tökre elhúzta a vállam mire beértem munkába. *a legártatlanabb tekintetemmel*

-Olyan izé vagy. Most miért nem lehet megmondani, hogy mi van abban a rohadt hátizsákban?

-Nem is rohadt. Ne mondj ilyeneket, megsértődik. Hát lelke van, nézzed már! Mindjárt szipog baszod, elázik a hadicsel, oszt' vehetek újat, pedig ezt a típust már a feketepiacon sem lehet kapni.

-Akkor pukkadj meg a táskáddal, meg a tartalmával együtt!

-Ejnye no, ne dühöngj már! Kérsz egy savanyúcukrot?

-Menj a francba!

-Mennék én, de oda csak azzal prokulláris bizgentyűvel engednek be. Az meg otthon van a komódon. 

Köszönöm, hogy olvastál!

Kapusi-Farmosi Dóra