A Bloggerképző 17/30-as bejegyzés következik, amely témája: a kedvenc gyerekkori könyvem.
Hiába tartottam hatalmas szünetet a kihívásban, sokat nem kellett gondolkoznom azon, melyik volt a a kedvenc könyvem gyerekként. Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék című, csodás rajzokkal ellátott meséi ámulattal töltöttek el egészen kicsi korom óta.
Kiadó: Móra
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 160
Műfaj: állatmese
Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/vlagyimir-szutyejev-vidam-mesek
Igaz, hogy fedőlapja már nem volt, mire megörököltem a nagytesóktól, és úgy rémlik néhány oldal is hiányzott, de egy könyv megviseltsége akkor sem, és most sem tántorít el annak forgatásától. Sőt! Nem tudom, hogy a kicsi koromban szerzett élményekhez van-e köze, de imádok antikváriumból vásárolni, főleg szépirodalmat. Különleges hangulata van. Épp a napokban beszéltünk arról, milyen érdekes, hogy egy könyvet sosem birtokolsz igazán, csak örökbefogadod, amíg élsz, aztán ki tudja, merre vezet majd tovább az útja.
De minő döbbenet, eltértem a témától.
Gyerekként nem volt túl sok meséskönyvem, így azt a néhányat hatalmas becsben tartottam.... Úgy értem az után, hogy felfogtam, nem kellene összefirkálni őket, mert a kézjegyem nem növeli azok értékét. Addigra viszont már Rigócsőr király és Holle anyó is dedikálva volt, valamint a Dzsungel könyvébe belecelluxoztam egy rakat Oroszlánkirályos, meg Szörnyecskés képet a tévéújságokból. Emlékszem az utóbbiért mekkora fejmosást kaptam, Anyu valamiért nem értékelte Indiana Jonest és fent említett társait Maugli történetében. Felnőttként már kínosan ügyelek arra, hogy ne írjak bele a könyveimbe (nem, még ceruzával sem), és szamárfüles se legyen. Ha valami nagyon megtetszik, akkor az újonnan felfedezett, szép, színes oldaljelölőkkel jelzem. Hatalmas találmány, csókoltatom a feltalálóját!
Egy szó, mint száz: Szutyejev könyve sok-sok mosolygós, áhítattal teli órát adott nekem nővérem tolmácsolásában, aki - szeretem ezt hinni -, mindig örömmel olvasott fel nekem belőle. Sajnos nincs a birtokomban az "eredeti", de a férjemtől megkaptam egy névnapomra az új kiadást, mert tudta, mennyit jelent nekem: gyermekkorom egy szeletkéje a csodás könyvespolcunkon pihen.
A kötet több csodás állatmesét is tartalmaz, az én abszolút kedvencem viszont az Okoska botocska, amit minden egyes túrán emlegetünk: hegynek felfelé bizony megkönnyítené a dolgunkat. Sajnos ezt nem találtam meg a videómegosztón, de a lenti videóban látható kiscicás mese is nagyon jópofa.
Köszönöm, hogy olvastál!
Kapusi-Farmosi Dóra
