206 éve (1812. február 7.) ezen a napon látta meg a napvilágot Charles John Huffam Dickens, akit legtöbben egyszerűen Dickensként emlegetnek. Amikor nem szükséges az író tejes nevét használni ahhoz, hogy szinte kivétel nélkül minden embernek rögtön beugorjon néhány könyvcím, az azért már jelent valamit. Az angol irodalom kiemelkedő alakja, akinek minden egyes műve kapható mai napig anyanyelvén (is). Ki ne ismerné a Karácsonyi ének millió feldolgozásából legalább az egyiket, vagy a hányattatott sorsú Twist Olivért?

Tudom, hogy első ránézésre a cím kissé furának tűnhet, de megkérlek benneteket, hogy az alábbi bejegyzés után gondoljatok rá vissza, szerintem érezni fogjátok mennyire helyt álló.

A múlt héten azt ígértem, hogy körbejárunk néhány ázsiai könyvesboltot. Nos, nem is volt olyan egyszerű megtalálni azt az ötöt, amit szívesen megmutatnék nektek. Keresgélés közben szembesültem azzal, hogy a kulturális különbségek mennyire erősen jelen vannak a belsőépítészetben is, és a nyugati ember számára egészen mást jelenthet a szép, vagy a különleges. A bejegyzésben olyan boltokkal találkozhattok, amelyek valamiért megfogtak már első ránézésre is.

Túrabakancsokat fel, kezdődjön a könyvesbolt-túra!

Stephen King egyik napjainkban is legnépszerűbb regénye, A ragyogás 1977-ben jelent meg. Első alkalommal középiskolásként olvastam, talán ez volt a második könyv, amit kézbe vettem Kingtől (az első a Cujo volt). Emlékszem mennyire magába szippantott a történet, sőt a koliban felolvasást is tartottam néhány este belőle. Aztán évekkel később újraolvastam, majd még egyszer, és az élmény nem változott, megvolt az izgalom, borzongás, borzadás, az egész King szett. Már csak az a kérdés, hogy a regény második része, az Álom doktor, fel tudott-e érni ehhez? 

A 2018-as terveim között szerepelt, hogy több magyar kortárs/friss könyves szerzőt szeretnék olvasni. Érdekes lehetőségeket rejtenek magukban, és üdítő új hangokat hallani, és látni azt, hogy a fedő- és hátlap között is mennyit javulhat egy-egy könyv. Az univerzum pedig vette a jeleket, és szembejött velem a lehetőség, hogy kézbe vegyem Dohoczki Máté: Tiszta kézzel című horror regényét, mely az író második megjelent könyve. Stephen King művein kívül relatíve kevés horrort olvasok, nem mintha nem kedvelném a műfajt, egyszerűen csak a többi kiszorítja a perifériára, így kíváncsian lapoztam bele a könyvbe, mely borítója a maga egyszerűségével megkapó benyomást tett rám.

Az értékelés SPOILEREKET tartalmaz.

Ugye ismerős érzés, amikor belépsz egy könyvesboltba, és először azt sem tudod merre indulj. Főként akkor van ez így, amikor egy addig ismeretlen helyen jársz, és a bőség zavarával küzdesz. Egyszerre kapnád kézbe a fantasy, meg a romantikus könyveket, végül azon kapod magad, hogy már a krimi szekcióban jársz, és valamiért egy szakácskönyvet szorongatsz. Sokszor legszívesebben egy halomba hordanám az összeset, és fejest ugranék a kupacba, aztán pedig könyvangyalkát készítenék.

Magyarországon kívül még sosem jártam könyvesboltban, ezért úgy döntöttem, hogy ha már útnak indulok, akkor titeket is meginvitállak egy online túrára indulni a világ körül. A következőkben öt külföldi paradicsomba kalauzollak el benneteket, szóval öveket bekötni, százas zsepit bekészíteni, mert én sírtam a gyönyörűségtől.

Az eheti TOP5 szerda témáján sokat gondolkoztam, ugyanis olyan könyvekkel kellett volna érkezni, amik nem tetszettek, de szeretünk róluk beszélni. Az az egy problémám van a dologgal, hogy összesen egyetlen ilyen könyvet találtam az olvasmánylistámon, egy könyv pedig nem csinál topötöt, mint ahogy fecske sem nyarat. Így kénytelen voltam más oldalról megközelíteni, és jókora változtatással olyan könyvekkel/írókkal érkezek, akikről/amikről nagyon szeretek beszélgetni. Sőt, le sem lehet lőni, ha szóba kerülnek.

Megfogadtam, hogy idén igyekszem jobban részt venni blogprojektekben, könyvklubokban. Nem csak azért, hogy új ismeretségekre tegyek szert könyves berkekben, de ezek a kezdeményezések olyan könyveket vethetnek az utamba, amiket lehet, hogy magamtól nem olvasnék el. Kihívást jelent, hogy mások által kiválasztott regényeket vegyek kézbe, ugyanakkor ad egyfajta rendszerességet a bejegyzéseknek is, így egyelőre remek ötletnek tartom, és jól is érzem bennük magam.

A Mini-könyvklub 9 keretein belül krimi és thriller műfajban olvasunk könyveket négy hónapon keresztül (bővebb információt a következő linken találtok: Könyvsarok). Most a januári olvasmánnyal érkeztem, méghozzá Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban című regényével.

Az NK Könyvklub két molyoló (itschristine és Nóra_Tomcsik) által indított kezdeményezés, ami arra hivatott, hogy kicsit közelebb hozza az olvasóközönséghez a szépirodalmi műveket. Sajnos nagyobb szükség van erre, mint gondolnánk. Az általános iskolai, később pedig a középiskolai kötelező olvasmányos élmények tökéletesen alkalmasak arra, hogy elrettentsék az olvasóközönséget a klasszikus alkotások önkéntes kézhezvételétől. Befogadhatóságuk az adott korosztály számára erősen megkérdőjelezhető, így többségük felnőttként sem hajlandó nyitottnak lenni ez iránt a műfaj iránt. Nagyon szorítok, hogy missziójuk sikeres legyen, és egyre többen legyünk olyanok, akik megtanulják értékelni ezeket a csodálatos műveket.

A januári olvasmány Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde című regénye, mely rövidsége ellenére fontos mondanivalót hordoz.

209 éve (1809. január 19-én) született Edgar Allan Poe, a krimi műfajának első képviselője. 1841-ben írta meg Morgue utcai gyilkosságok novelláját, melyet az első detektívtörténetként tartanak számon. Főszereplője, Mr Dupin ihlette többek között Sherlock Holmes, és Hercule Poirot figuráját is. Sir Arthur Conan Doyle azt mondta róla, hogy ő volt az, aki életet lehelt ebbe a műfajba. Így mi, krimikedvelők nagyon sokat köszönhetünk neki.

Ma már hihetetlen belegondolni, hogy a művész, aki ilyen erős hatással volt a világirodalomra (krimi, sci-fi, horror és még ki tudja) valamint a tudomány bizonyos szegmenseire is, egész életében tengődött. Abból a pénzből kívánt volna megélni, amit írásaiból keres, de ez csupán nyomorúságos létezésre volt elegendő. Gyakran szorult arra, hogy barátaitól, ismerőseitől kérjen kölcsön.

Azzal szeretnék tisztelegni Poe emléke előtt, hogy összegyűjtöttem róla 10 érdekes tényt, valamint néhány idézetet az író tollából. Jó szórakozást kívánok az olvasáshoz!

Hétköznapi csend ülte meg a várost, a lakóházak ablakai sötéten ásítottak bele az éjszakába. Egy éjszakai műszakjából hazafelé tartó férfi, nyakát vállai közé húzva sietett családjához. Apró szemű, szurkáló jeges esővel keveredő hó tépte a kabátját, nadrágját pedig már teljesen átáztatta a kitartó égi áldás. Az ostrom olyannyira erős volt, hogy szinte rádőlt a szélre, úgy küzdötte magát előre méterről-méterre. Vörösre csípett arca teljesen érzéketlenné vált, szeméből folyt a könny, kesztyűjével pedig megtörölte megnedvesedő orrát.  

A sarki vegyesboltnál egy fesztelen léptű, férfi keresztezte az útját, aki bal kezében egy összecsukott, fekete esernyőt lóbált. Úgy tűnt, mintha fütyörészne is valami apró kis dallamot, de a hangsor nagy részét felkapta, és elvitte a szél. Egy pillanatra összeakadt a tekintetük, és ez a pillanat éppen elegendő volt arra, hogy lúdbőrös dombokat szüljön a tarkójára. Megborzongott, de azért óvatosan odabiccentett az idegennek, aki mosolyát elővillantva viszonozta a köszönést. Ez azonban azon mosolyok egyik volt, amelyben nem található meg a jóindulat szemernyi szikrája sem, sokkal inkább egy ragadozó vérszomjas vicsorgására hasonlított. A gondolattól összerezzent, és megszaporázva lépteit bekanyarodott a sarkon.