November közepén még simán van idő pénztárcát siratni. Mindenki TOP 5-ös cikkeket szokott írni, ezért én csak azért is hat olyan regényt hoztam nektek, aminek láttán tágra nyílt a pénztárcám pupillám. A cikk végén találhattok majd egy jóval hosszabb listát a hónapban megjelenő kötetek címével.
A Bloggerképző 24/30-as bejegyzés következik, amely témája: 5 kedvenc blogom/bloggerem.
Nem követek nagyon sok bloggert, főként inkább könyves témában szoktam olvasgatni, de ahogy nézelődök a "piacon" azért látom, hogy érdemes kitekintgetni más irányba is. Amiket olvasok, azokra minden nap ránézek, érkezett-e valami jó kis olvasnivaló aznapra.
Mindig is voltak körülöttem állatok, úgy is mondhatjuk, hogy köztük nőttem fel. Na, nem nevelt farkasfalka, mint Mauglit, vagy gorillahad, mint Tarzant, bár volt egy plüssgorillám, de őt Goriot apónak hívták. Hosszú történet... Ez inkább egy falusi dzsungel könyve volt: tehenekkel, barikkal, kecskékkel, nyulakkal, talpas tikkel, kutyával, cicával.
Ugorjunk fejest a Bloggerképzőbe, a 23/30-as bejegyzés következik, amely témája: mi jut eszedbe arról, hogy "kisállat"?
Persze felnőttem, elkerültem a NAGYVÁROSBA, így csupa nagybetűvel, még akkor is, ha nem Pest, hanem Debrecen. A mi kis nyolc-kilencezer fős városunkhoz képest gigapolisznak számított a felnőttkor küszöbén. Az állatkák elmaradtak, helyettük kaptam egy rakat embert, mégis nagyobb állatkertben éreztem magam, mint bármikor azelőtt.
Lopnál könyvet egy eladók nélküli könyvesboltból? Valószínűleg zsigerből rávágod: természetesen nem.
Pedig pontosan ugyanez a helyzet akkor is, ha fájlletöltő oldalakon jutsz hozzá egy-egy kötethez. Mindamellett, hogy nem fair az íróval szemben, hiszen elloptad a szellemi termékét, amiért kőkeményen megdolgozott, ráadásul saját magadat is becsapod, hogy ez nem lopás. Senki lelkébe nem óhajtok beletiporni - csak egy kicsit - de ne legyenek illúzióitok: az illegális letöltés ugyanúgy eltulajdonításnak számít, mintha leemelnél egy könyvet a polcról, és a táskád mélyére süllyesztenéd.
A Bloggerképző 22/30-as bejegyzés következik, amely témája: tíz kedvenc dalom.
Vallomással kezdtem: csaltam...
A 21. bejegyzést (valami hiányzik) még nem tudtam megírni, mert fel kell érte törnöm kicsit a lelkem. Nem biztos, hogy sikerülni fog, de nem akartam megakasztani a nyerő szériámat, mostanában túl jól tudtam tartani magam a menetrendhez. Pont jókor jött ez a mostani téma, egy kicsit lubickolok is benne, dúdolgatok, bólogatok. Annyit ígérhetek, hogy nem lesz egyhangú!
A Bloggerképző 20/30-as bejegyzés következik, amely témája: tíz év múlva itt szeretnék lenni.
Talán az én tudatlanságomat jelzi, de pár nappal ezelőttig azt hittem, hogy a jövőkutatás, mint olyan, csak a tudományos fantasztikum sajátja. Hall az ember ezt azt, de hogy konkrétan van ismerősöm, akinek egy ismerősének szomszédjának a nyulának az ikertestvérének az unokabátyjának a felesége konkrétan ezzel foglalkozik, az azért meglepett.
Mi tagadás, a fent ügyesen meghatározott illetőt szívesen ráállítanám arra, hogy mégis mi a bánat lesz velem tíz év múlva?
Kaptunk egy jó kis mozgalmas előzetes a december 20-án Netfixre érkező Witcher sorozathoz. Minél többet látom Henry Cavillt a szerepben, annál kevésbé irritál. Most már csak ki kell várni!
A Bloggerképző 19/30-as bejegyzés következik, amely témája: a legrosszabb szokásaim.
Azt hiszem órákig tudnám sorolni - de nem fogom -, mi mindennel tudom őrületbe kergetni a környezetemet. Rossz szokásaim egyben baromi idegesítőek is, totális főnyeremény vagyok. Ez van. Szokták mondani: a felismerés az első lépcső a gyógyulás felé. Remélem nincs túl sok megmászni való lépcsőfok, mert nyomi a térdem, és nem érek a végére sose.
Szeretnéd, hogy rád zúdítsam, mennyire borzasztó az ismerősömnek lenni? Szerintem szeretnéd!
A Bloggerképző 18/30-as bejegyzés következik, amely témája: mitől félek igazán?
Ismeritek azt az érzést, amikor épp bevackoljátok magatokat a pihe-puha takaró alá; egyik kézben könyv, másikban tea, vagy abban is könyv. Megszáll a béke. Nagyot sóhajtasz elégedettségedben, még a szemed is lehunyod hozzá egy fél pillanatra. És akkor megcsörren a telefon. A félelem jeges karmai pedig széttépik a világod, miközben megfogalmazódik benned a gondolat: ha ilyenkor hívnak, csak baj lehet.
A Bloggerképző 17/30-as bejegyzés következik, amely témája: a kedvenc gyerekkori könyvem.
Hiába tartottam hatalmas szünetet a kihívásban, sokat nem kellett gondolkoznom azon, melyik volt a a kedvenc könyvem gyerekként. Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék című, csodás rajzokkal ellátott meséi ámulattal töltöttek el egészen kicsi korom óta.
Kiadó: Móra
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 160
Műfaj: állatmese
Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/vlagyimir-szutyejev-vidam-mesek